Spór meglepi

Párszor már szóvá tettem, hogy a spórban is igyekszem keveset költeni, mert nem korrektül írják ki az árakat. Ma este nem volt más lehetőségem. Pár dolgot vettem csak. Előttem kettővel kicsit megtorpant a sor, jöttek biztonsági őröstől beszedni a nagy lóvékat. Amolyan magyar postai stílusban, vagyis lassacskán. A pénztáros néni igyekezett elvicceskedni az ügyet. Előttem fiatal párocska fizet, a srác ajkai közé kap egy 500-ast, miközben ezrest kutat a tárcájában. A pénztáros jótanácsot ad, fujj, azt a koszosat még egyszer oda ne. Körbenéz, mosolygok rá, ez kedves volt tőle. Én kerültem sorra, megtárgyaltuk minek van jó ára, mire az utolsó tételhez, egy csomag előre szeletelt sajthoz jutunk. Rámnéz a nő, és azzal a lendülettel a mögötte levő kukába vágja a sajtot, miközben elmondja nekem, ha jót akarok magamnak, és sajtot akarok, akkor nem ezt viszem haza. Esetleg menjek vissza, ha kell, de ezt ne vigyem sehová. Megköszöntem a figyelmességét, mosolyogtunk egyet és leesett állal elsétáltam a pénztártól.