2012. július 29., vasárnap

Amélie és a hobbijogvédő

Vasárnap délután. Hőség. A villamoson alig vannak, pont jó. Vásároltam, még egy körre mennem kell, mert a nagyméretű kép és keret mellé már nem fért volna kaja a kezeimbe. De ez még az első kör, viszem a képet haza. Bámulom az embereket. Egyszercsak népvándorlás kezdődik, biztos ellenőrök vannak. 3 nő, ebből kettő nem tipikus ellenőr, az egyikük kifejezetten szép arcú, csinos, nem is értem mit keres itt. Szoktunk róla beszélgetni, hogy hamarabb elmennék takarítani, mint ellenőrnek, sose fogom megérteni, mi visz rá valakit, hogy felvállalja ezt az idegállapotot. Persze, takarítani nehezebb, de nyugisabb, keresni meg azzal is lehet, ha az ember nem munkahelyi takarító. Mindegy is, itt van ez a 3 szőke nő. Még zenét hallgatok, így a kíséretükben megjelenő, leszázalékolt stricinek látszó fickóról első ránézésre azt hiszem, velük van. Karszalag nincs rajta, de mivel gyapjas mellkasa is szabadon díszeleg, gondoltam, mint a csapat hímje, neki nem kötelező. Napszemüveg, felül kopaszodó, hátul hullámosan lobogó, őszes hajpókháló. Az a típus, aki a strandon megnézi a huszonéves csajszikat, mintha legalábbis egy ligában játszanának. És hát ő volt a legellenőrösebb jelenség, már csak a hasitasi hiányzott róla.
Kikapcsoltam a rádiót és elkezdtem figyelni, mi az egyre feszültebb csevej oka. Két nőt büntetnek épp (egyikük terhes, láthatóan nem túl tehetős, de ettől még azzal, hogy kényelmesen leült, vállalta, hogy esetleg vegzálni fogják), és a strici papol nekik, hogy ne írjanak alá semmit, meg hogy ezeknek a szemeteknek erre nincs is joguk. Ez speciel igaz (mármint a jogi rész), de jegy nélkül utazni sem kifejezetten alapjog, úgyhogy a beszélgetés egy pontján már én is kieresztettem a hangomat, hogy talán ha befejezné. Sajnos ez elszállt az éterben, de mikor a legkevésbé dekoratív ellenőrrel szócsatáztak és az öreg jobb híján a nő külsejébe kötött bele, erőteljesebben megkérdeztem, most különbnek érzi-e magát. (Sajna, mint Amélienek, nekem is utólag jutott eszembe olyan mondat a nő fikázását illetően, amit odaugathattam volna a sármőrnek, hogy mondjuk magát se kiállításra szánták...)
Azt már csak a lent ácsorgó ellenőröktől tudtam meg, hogy az illető 65 felett volt, tehát tök ingyen utazott. Tiszta mázli, hogy miközben a segge alá toljuk a tömegközlekedést adóval és azzal, hogy veszünk jegyet, bérletet, ő a nyugis kis ingyenjegy mögül lázít. Na nem mintha azt hinném, a büntit bármikor befizetik, de a trógert ott pattintottam volna le az első megállóban.
Az újabb körben visszaúton ismét belefutottam az ellenőrökbe. Kifejezetten bátran nem engedtek felszállni egy rosszarcú cigány fickót meg a díszkíséretét, meg aztán leüldöztek egy fogatlan cigány családot, ahol már a pár éves gyereknek is olyan fogai voltak, mint az alkesz anyjának. És büdösek is voltak. Sajnos ezúttal nem volt itt a mi kis jogvédőnk, pedig megkérdeztem volna, mi a véleménye az esetről. Mint ahogy azt a sok jólöltözött embert is, akiknek hirtelen kellett leszállniuk a következő megállónál...