Dalszerzemények nosztalgikus jelleggel

Ha már így belejöttem, mint kiskutya az ugatásba, hát írok még egy rövidet. Futkorásztam, sötétedéskor, ezt a hőséget csak így lehet viselni sportoláshoz. Még így is sok a fok. Rohangászok a sohasevoltszép Pecsa mellett (asszonynevén Pecsa Music Café - ettől a szép névtől gyanítom semmi nem lett jobb). Most valami, magát heavy metal jellegűnek képzelő csapat fárasztotta a hallgatóságot. Nekem ez alapból nem baj, sokféle zenét hallgatok, vagy ahogy sokan szoktak fogalmazni: nekem mindegy milyen a zene stílusa, csak egyféle zene van, a jó zene. (Saccra ők ugyanazok, akik a rádió kívánságműsorába telefonálva küldik a számot ...és mindenkinek, aki szereti.) Hajdanán lógtam rockerekkel, voltam diszkóban, alternatív performansszal összezárt húdeelvontvagyok előadáson is. Egyszercsak rámtört a röhögés, mert a következő szövegrészre (vagy majdnem pont erre) figyeltem fel: Valaki mindig kitol velem - hörgi az énekes, mire a vokálos kollégája ráerősít a háttérből: bazmeg. Kezdtem sajnálni, hogy nincs hosszú hajam, milyen jól meg tudnám lengetni. Lázadjunk gyerekek! Kíváncsiságból megnéztem, kik ők: Rock'n'Roll Swindle. A programot pedig így definiálják: Junkies, Sing-Sing és Sex Action-közeli dalszerzemények nosztalgikus jelleggel. Mindez a frenetikus műsor egy ezresért került a színpadra. Belegondolok, pénteken, mikor ugyanígy futás közben kapott el a rock - igaz, egy általam különösen kedvelt rockos cucc - az Anna and the Barbies koncertjével, amit egy ötszázasért toltak...hát, helyiértéken jóval többet érnek Annáék. Abban volt lendület (tessék egyszer megnézni őket színpadon, ahogy egy ismerős fogalmazott Annáról: ez a csaj szereti a közönséget - ez így is van), a szövegeik általában marha jók és még látványelemekről is gondoskodnak, nosztalgikus jelleg helyett egy kis polgárpukkasztással, de azt úgy is kell.

Nyerő széria

Sorra veszem, miket nyertem eddig életemben...hát, a tapasztalaton túl a legértékesebb dolog talán a '94-es, akkor még Diáksziget néven futó cuccra kapott egyhetes belépőm volt. Még nem karszalag, csak nyakban lógó laminált vacak, de elindított egy folyamatot. Onnantól kezdve kb. 8 évig rendszeresen kijártam, hol végig maradtam, hol ott sátraztam, hol csak koszolódni jártam oda. Akkor még nem az volt a trend, hogy mindenki, aki egy kicsit is ad magára, az kint van (most ez súlyosbítva van a facebook jelenléttel). Akkor még csúnyán néztek az emberek a városba kiszökőkre, mert minimum porosak voltak, sokszor csapzottak és minden olyan más volt. Meg persze a duma, hogy ott mindenki drogozik. (Egy kivétel biztos volt.) Aztán eljött az idő, amikor nem ottalvós voltam, és amikor jött az éjszakai váltás, akkor egyre több hófehér ruhás, magassarkú cipős tipegett be a party sátrak felé. Egyre több felfújható reklám nyomta bele magát az arcodba, kipadlózták a füves területeket, és ez már olyan sok embert generált, hogy részemről feladtam. Kb.10 éve nem voltam, mert nem volt olyan, ami annyira kihagyhatatlan lett volna. Előtte meg voltam Lou Reed, David Bowie és Galliano koncerteken. Előző kettőre önmagában valószínűleg nem adtam volna ki egy koncert árát, de így beékelődve kihagyhatatlan volt. Utóbbiak meg már jó régen feloszlottak.

Aztán évekkel később rákaptam a kaparós sorsjegyre, meg néha veszek lottót is. Nincs stabil számsor, csak ami eszembe jut, nem akarok úgy járni, mint anyám, aki nem merte abbahagyni a játékot a tizenévek óta mindig megjátszott számokkal. Mert mi van ha... Naja. De akkor is kell az ilyesmi, néha ábrándozni. Van egy kb. összeg, amit örömmel fogadnék, de afölé nem mennék, nem látom értelmét. Boldogabb nem lennék, a mostani gondjaimra lényegi megoldást nem nyújtana. Azt viszont szomorúnak tartom, hogy nálam látszólag sokkal nehezebb helyzetben levők mennyi pénzt áldoznak rendszeresen a témára. Sőt, sokan gondolják, hogy a sokmilliárddal ő bezzeg tudna mit kezdeni és az bezzeg minden fejfájásától megszabadítaná. Persze, és csinálna újakat. Akkor meg minek? 

És most vettem lottót. És láss csodát, kettesem volt rajta. Majdnem 1400 forint. De mivel két mezővel játszottam, a tiszta  haszon csak 950 pénz. De közben megettem két Balaton szeletet és abban is mindkettőben az volt, hogy nyertem. (Apró szépséghibája a dolognak, hogy miközben azon gondolkodtam, visszamenjek-e a papírral a "jussomért" a boltba, láttam, hogy kifutottam a határidőből.) Ha már ilyen nyerő szériát fogtam ki, hát legyen kövér a lúd, menjen a teljes nagy nyeremény sorsjegyekre. Ott is maradt. Eggyel se nyertem. Még jó, hogy nem vette eszemet a hatalmas összeg...

Közelít az évi rendes egyszeri tuti lottóvásárlási napom, amit sose hagyok ki, aztán egy darabig megint nyugton leszek.