Régóta készültem a mai napra, utoljára egy éve adtam vért. Holott régebben évente azért kétszer megszúrtak. Retro véradást hirdettek, s mivel idén még nem voltam, be is jegyeztem a naptárba, menni kell. Tipikus belső kényszer. Egyrészt, mert ha valamivel, hát ezzel tényleg életet menthetsz. 18 éves és 50 kiló rég elmúltam, 60 meg még sokára leszek. Persze lehet máshová is menni, de jó hely az a Városmajor, erdő, fa, cigarettacsikk, minden van, ami kell.
Másfél hete aktív felkészülési időszakban voltam. Ez azzal jár, hogy miután rádöbbentem, mindjárt lecsapolnak, ideje lesz a véremet felturbózni. Lencsefőzelék. Már a fülemen is kijön, mert kb. 2 hete is azt ettem, szintén előre megfontolt szándékkal (ha már húst nem eszem), s ilyen sűrűn nem szoktam ugyanazt főzni. De kell a segítség, hogy javítsuk az esélyeimet és ne zárjanak ki 3 hónapra vacak hemoglobinszint miatt.
Két napja egész frissnek tűnő céklát találtam a bevásárláskor, vettem is három átlagos darabot, amiből egyet aznap este betoltam a fejembe reszelve egy kis méz és citromlé kíséretében. Kellőképp meggyőző tudok lenni magamnak is ilyenkor, a közepétől kifejezetten finomnak éreztem. De nincs is vele semmi gond, bár jó kis savanyúságként azért finomabbnak tartom, de nem akartam kifőzni belőle a lényeget.
Reggel kipiacoztam magam, vettem paprikakrémnek való paprikát, nyári almát, jonatán almát (hú de rég ettem igazit, ez annak látszik), meg a szokásos cuccokat.
Aztán eszembe jutott a maradék cékla, szépen bekanalaztam és felavattam a grill serpenyőmet, amit múlt héten vettem a svédektől. (IKEA, naná.) Sose voltam lelkes különösen a grill cuccoktól, amolyan semleges viszonyulás fűzött mindig hozzájuk. Hello mozzarella, hello cukkini! No, hát a mozzarellát gyakorolni kell, ez inkább olvasztott sajt volt, mint grillezett. De a kenyéren a saját ketchupommal és egy kis bazsalikomlevéllel elég jó volt az összhatás. (A kenyeret ugyan elfelejtettem a nagy sietségben pirítani, de nem volt vészes.) Maradt a tepsiben a cukkini, pici sóval, borssal, bazsalikomlevéllel. Mázli, hogy még maradt zöldség, mert a fentiekkel ellentétben (két héten belül nem eszem ugyanazt) gyanítható, hogy még leakasztom a sütőt a kampóról egy kis cukkini átsütésére. Mondjuk még pakolok mellé mást is.
Pótoltam a délelőtt kiizadott teát, és útnak eredtem.
Vártam a tavalyi hosszú sort, de hiába, nem volt. Rövid sor az volt, de gyorsan ment. Igaz, egy hangos puffanással valaki épp leesett a padról...nyilván nem evett, nem ivott, nem várt eleget. Ott van az OMSz szóvivő, sok ember piros pólóban. A véradósok alapvetően normálisak, a doki kicsit fapofa volt ugyan. Izgultam a hemoglobinom miatt, de az eredmény nagyon jó: 125 a limit és nekem 134 volt a mért érték. Mittomén, micsoda, millimol vagy akármi, lényeg, hogy jó vagyok, mehetek tovább. Csomag a kezemben, jobbkaros kell. Nekem mindegy mit szúrnak, előttem ketten balkarosak.
Durván egy óra alatt megvolt, egy halom hasznos és haszontalan ajándékot kaptunk. Meg a megszokott kajajegy. De úgyse ezekért megy az ember. Én leginkább magamért. Szeretek vért adni. Úgy érzem, hogy ha odaadok 4,5 decit, akkor turbózik legalább kicsit a szervezetem, a megszokott unalomból, amivel jóltartom, egy kis feladatot kap. És aki végigolvasta, és szeretne Orczy kalandparkos párforintos kedvezményt, vagy bringóhintózni féláron, esetleg bowlingozna féláron a XI. kerületben, szóljon, ezektől a bónoktól megválnék, nem használom fel őket úgysem.
