Néhány alkalommal már leírtam, hogy nem szeretem, ha hülyének néznek és nem vásárlónak. Ettől függetlenül előfordul, hogy hülye vásárló vagyok, de akkor is normális bánásmódot kérek, meg minimum udvariasságot. Cserébe én se bunkózok.
Jópár hete vettem az ECCO boltban leárazott cipőkét és rábeszélt egy marha jó fej eladó a saját márkás cipőtisztító csodakencére.
Azóta próbáltam elhinni, hogy ez jó, de csak nem sikerült, mindenesetre elkönyveltem egy kétezer forintos pénzkidobásnak. Azért néha használgattam, de csak a lelkem megnyugtatására, hisz a sima vizes kendő kb. ugyanennyit tett volna. Mígnem egyszer csak elkezdett beragadni az adagoló, ami habot képez a löttyből. Az adagoló, amit egyébként sem bírtam egy ujjal megnyomni, ha pedig két kézzel nyomtam, képtelen voltam a habot irányítani, így a fél fürdőszoba cipőpucolós lett, ahol nem vettem észre, ott olyan is maradt. Aztán meguntam és eldöntöttem, visszaviszem a boltba.
Ennek ma volt a napja.
Odamentem az eladókislányhoz, mondtam mi a problémám. A kislány elmondja, hogy ezt tudják, de ha lecsavarom az adagolót és a cuccot ráöntöm egy rongyra, tökéletesen működik. Erre én mondom, hogy bizonyára, csak épp kétezer forintért nem vennék olyan tisztítót, amit sufnituninggal megbolondítva tudok majd csak használni. A kislány erre hátramegy a kicsit idősebb kollégához, aki épp eszik, kijön a raktárból és két rágás között megosztja velem, hogy igen, ismerik a problémát, ez ilyen. Ő is elmondja, hogy kellene nekem, fantáziátlan vásárlónak használni. Elmondom neki is, lassan, tagoltan, hogy ez nem igazán szép történet, főleg ha tudnak is róla, hogy ez hibás termék. Kérdezem, mit csináljak a szajréval? Mi lenne, ha visszaadnák a pénzt? Mire az evős kijelenti, hogy ezt nem veheti vissza, mert ez már használt. (Szerencsére nem voltam temperamentumos kedvemben, a múló fülfájásomból lábadozva kissé bénultnak érzem magam, így gyomorból nem kérdeztem vissza, hogy mégis, mit gondol, hogy jöttem rá, hogy nem jó az adagoló, és hogy ez az én hibám-e és talán erős nézéssel kellett volna kitalálnom, hogy vacak a cucc?) Ő csak cserélni tud. És mi van, ha az sem jó. Nem mindegyik rossz, de nem lehet tudni melyik. Nagyszerű. Akkor elviszem a cserét, mondom, bár a cuccal egyébként sem vagyok túl elégedett, de elsődlegesen nem emiatt jöttem. Erre az evős bedurran, hogy akkor adják vissza a pénzt és kész. A kislány visszáruzik, az evős meg ráfirkál a cipős jótállásra. Jelzem neki, hogy épp a cipőére ír, majd ő indulatosan kioktatja a buta vevőt, hogy mivel nem adnak a tisztítóhoz külön papírt, ő is tudja, mire ír. Ezt minimális kajával a szájában, még mielőtt lenyelné. Ezt nem kommentáltam, mert nem volt kedvem hisztizni, de a mai személyzet nem igazán öregbítette a cég hírnevét.
