Tyű

...tyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű. ...tyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű. Hallom a hangot, mint kitörni készülő petárda füttyét. Egyszázaséalábtyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű!!!!!

Forgács

A férfiak takarítási szokásai általában igen érdekesek és leleményesek. Ha mindezt ötvözzük kedvenc lerágott csontommal, a BKV-val, mesébe illő performanszok jönnek létre.

Épp elég nagy kitérővel a "lassítottmetróvonal"  (ez az igazi hungarikum, nem a pirospaprika) Határ úti megállójába érkeztem, gyalogosan a felszínről. Nem messze tőlem sűrű, piros plazma. Mivel nyomokban törött üveget is tartalmazott, rájöttem, hogy nem gyilok nyomai, csak valaki üveges paradicsomszósszal próbálta növelni a megálló vonzerejét. Jön a kétfős személyzet, az egyik hátán biztonságis szöveg, a másik talán valami bkv-s egyenben volt. Kezükben seprű, vödör és még egy vödör, meg egy szemeteslapát.

Szaki az egyik vödörrel lép és meghinti az egészet egy kis faforgáccsal, mintha csak rántással sűrítené az anyagot. Másik szaki szorgalmasan söpri a félfolyékony halmazállapotú cuccot a lapátra, onnan meg a holmi egy része az üres vödörbe, a többi mellé, kicsit távolabb a többi plazmától. Persze se a lapát, se a seprű, vagy a vödör, netán a talaj nem úszta meg, hogy csupa mocsok ne legyen. Lett. Persze, ha nem volt felmosórongy a közelben, egyfajta megoldás volt ám ez is. Mára talán csak aprócska forgácsdarabokat visz a huzat az alagútban.