Zöld

Találtam nemrég egy cikket, környezetbarát életforma témában. Klikkeltem, milyen újdonságot tudok meg innen. Nagyjából semmit. Már most is csinálom azokat, amiket leírtak: szelektív hulladékgyűjtés, igyekszem nem pocskolni a vizet, fölöslegesen nem világítom ki a teljes lakást, a cuccokat nem standby funkcióban hagyom. Igaz, nem régóta, de használok mosószódát (és hopp, tényleg fehérebb a fehér). Jó, a fűtés, a szigetelés nincs korszerűsítve, de ez momentán pénzkérdés. És persze az áram nem környezetkímélő forrásból van, pedig tudom, hogy a szélenergia jobbat tesz a világnak. Mindig is lenyűgöztek nyugati tájakon a szélkerekek. És persze a cikk kitér arra, hogy ez az áram olcsóbb is. Naja. Csak ne arra a zöld energiára gondoljunk, amit Ullmann Mónika reklámoz. Merthogy az jóval drágább. Nem elég, hogy én óvom a világot, még csengessek is többet érte, mert az áramtermelőgyár igazgató bácsijának is kell az anyagi stabilitásának megőrzéséhez... De most szívesen magamra szerelnék néhány napelemes cellát...lemerülőben vagyok.

Rusnya nő vásárol

Ahogy öregszem, egyre hisztisebb vagyok. Az meg már régóta meggyőződésem, hogy időnként az igazság bajnokaként lépjek fel. Azért ezt visszafogottan teszem, mint ma a villamosmegállóban, ahol a tiltás ellenére ketten is pöfékeltek. Egy középkorú rosszarcú pasas, meg egy libuska. Már majdnem beszóltam a libuskának, de rájöttem, hogy ha a pasinak nem ugatok be, akkor a másik idiótát is békén lehet hagyni. Büntesse meg őket Pityu bácsi.

Pedig ekkor még forrt bennem a düh, hogy miért is nem sikerült valami frappáns beszólással megaláznom a rusnya nőt. Lánykát, minimum egy tízest ráverek (újabb bosszantó körülmény), de a rusnya az igaz. Vásárolok, nagy hiper vagy mi, de talán inkább csak szuper, de oda szeretek járni. Kifliféle meg lefolyótisztító kéne, ez utóbbiból úgy tűnt, megszűnt a bevált márkám (EU tiltotta ki, befuccsolt a cég vagy mi a tök?). De még a dugulásmegelőző vizitem előtt a kiflispultnál bámulok. Mindig súlyos fejtörést okoz, mit is vegyek. Ár-érték-szerkezetjavító arányokat próbálok felállítani és döntök. Begurítanak egy kosárral az egyik fajtából. Talán ezt még nem húszan taperolták végig, veszek onnan. Még bambulok kicsit, miközben bekötöm a zacsi száját. Leguggol a kiscsaj. Az a típus, akin nem a szemüveg ront, hanem a hosszú haj sem segít, de valahogy idegesítő módon mégis nagyobb az önbizalma, mint az enyém valaha is van/volt/lesz. Lehet, hogy sokáig mondogatta a mamája, hogy milyen szép vagy - na engem otthon ezzel nem kényeztettek olyan nagyon, csak a keresztanyám, de neki meg valamiért nem akartam elhinni. Szóval leguggol. Fél szemmel azt látom, mintha egyet végigtapizás után visszadobna a kupacba. Az anyád! Erre ráfókuszálok, mint a Muppet showban a két öreg a karzaton. És megint megcsinálja, sőt, egy harmadikkal is. Mintha épp a leárazott tangák között keresné a playboy nyuszisakat és a rózsaszín nyúlszőrpomponos már nem is lenne neki jó. Elég látványosan bámulom, de mivel zárva a szám, a dühömben termelődő nyálam még nem csöppent le, így nem is foglalkozott velem. Ekkor kitör belőlem a harcos. Lehajolok ahhoz az esztétikusnak nem nevezhető fejecskéjéhez. (Tudom, tudom, én is azon gondolkodtam, ha ezt egy kevésbé visszataszító ember csinálja, akkor is ennyire felhúzott volna? Nem tudom, de ekkora arcot egy ilyen csajtól nehéz volt eltűrni.) Megkérdezem tőle, esetleg nem fogdosná-e végig mind az összes kiflit ott a rekeszben? Mire rusnyaság visszaugat valamit. Mondtam, hogy akkor nem kell megvenni, ha neki nem jó, de amit összefogdosott, azt még megeszi valaki. Erre őlibasága folytatja, hogy az kemény és ki fogják dobni. Kár, hogy nem szóltam be valami vereteset, de ilyenkor legszívesebben jól felpofoznám az illetőt, vagy lenyomnám a torkán az összetaperolt kifliket. Puszta emberbaráti szeretetből. Remélem, amit ő eszik majd, előtte jópáran összefogdosták, esetleg rátüsszentettek valami tartalmasat.