Mostanában gyakrabban voltak mindenféle problémák a hármas villamossal, ilyenkor az Örs vezéren összegyűlt tömeg egy nagy masszában áramlik a 32-es busz megállójába. Előttem egy unszimpatikus fiatal pár, a csajnak nő a hasa. (Attól, hogy valaki terhes, vagy gyereke van, nem viseli magán azonnal a húdejófej táblát.) Mellettem egy idősebb nő. A korát nem tudom meghatározni, de a szemén látom, hogy ha előtte merek felszállni, képes és felöklel. Ez már csak így van, az élet harc, még mindig.
A fiatalok felszállnak, illetve csak a lány, mert mikor a srác a lépcsőre lép, az idős nő mellettem kifakad, hogy nem tisztelik a fiatalok a kort. Nagy buzgalmában meg is botlik a lépcsőn és tovább puffog, miközben unszimpatikusaink jólesően vigyorognak. A csaj leül, a srác szorosan mellette áll. A nyanya pedig puffog, hogy ő már 75 és milyen dolog ez. Sztereoban hallom őket, bal fülemben a két fiatal kb. összesen 45 évével, teljes magabiztos tiszteletlenséggel, de eddigre már a nyanya iránti sajnálat utolsó morzsáját is lesöpörtem magamról, mert sokat ismételve fárasztó volt a károgása. Még egy kiscsajba belekötött, amikor az a Bosnyáknál készült leszállni, de csak a megállóban állt fel, ezzel akadályozva, hogy nyanyánk fél másodperccel előbb letegye a fenekét az ülésre. Persze a kislány is beszólt neki, de eddigre már csak röhögtem a helyzeten.
