Zsömi

Drótszőrű tacsi vagy valami hasonló lehet szerencsétlen, vén kutya. Mindig a két sarki kocsma és a helyi örökké termő fa, a kispiszkos-folytonnyitva bolt háromszögében tölti napjait. Elvileg van gazdája, aki alig foglalkozik vele. De a kispiszkosban mindig adnak neki egy darab zsömlét, és szegényke elszántan viszi is magával a zsákmányt.

Fruskaságok

Barátném négyévese aranyköpéseiből kaptam egy csokorral, nekem tetszenek. Íme:

Újabban hajtogatja, hogy neki is van kukija. Ma meg: "a fiúk az oviban megfogják a kukijukat pisiléskor. - Igen, hogy ne menjen mellé a pisi, tudjanak célozni. - De a papa biztos nem csinál ilyet! - Dehogynem. - Atyavilág!!!" - szörnyedt el teljesen ál- felháborodva...:)
Tegnap azt mondta, ha az unokanővérébe és belém nem lehet szerelmes, akkor majd a papába. Mondtam, inkább maradjon a saját korosztályában....és nem rokonokkal! 

A halál téma továbbra is foglalkoztatja. ez is mai: "Akkor is megőrizzük az emlékeinket, ha meghalunk, igaz? Meg akkor is, ha újra születünk, igaz? Fogok emlékezni a bölcsire"
Aztán..."olyan nagyot kakiltam, mint egy krumplifőzelék. De egészséges volt!" "Olyan a kakim, mint a Bachilosaurusnak, igaz?" (dinómánia...)
"Egy óriási különbség, ami még a háznál is nagyobb"
"Atyámfia! Azt hiszem, felérek a Holdig!"
" 4 éves vagyok. bár már elteltem 4 éves, de még mindig 4 éves vagyok. Mikor leszek 5 éves?"
"Én még mindig hiszek a szellemekben" (múlkor már nem hitt)

"Kislánykoromban, amikor állatkertben voltam, láttam egy Tirannosaurus rexet. - Na ne mondjad! - Te nem voltál ott! És annak a T-Rex-nek tizenszáz  foga volt! ... csak a csontjai voltak már meg. Kiástuk őket. Anya, nekem mikor hullik ki az összes tejfogam? - Iskolás korodban. - Az sokára lesz! Én most akarom. Lesz foggyűjteményem."
"Hát sajnos Eperbébibogyó vagyok" (az ovis férje hívja így) "A feleség szerelmes, igaz?"
"Mikor érünk Fannikáékhoz? - Mindjárt. - A mindjárt az most van!"
"A Dani meg a Gabika rossz fiúvá vált. A Bálint sem fogad szót, de ő aranyos fiú!"
"A fáknak is van szívük, igaz? Csak az águkon belül van."
"Mik ezek a pöttyök a hónaljadon?  - Honnan tudjam? Nem vagyok én pötty-tudó!"
"Veszel nekem 11 tatuskát? - Minek az neked? - Lesz tatuska gyűjteményem."
"Ezt most direkt csináltad, anya? Te ájultattál el!"

Miért nem tudsz várni? Mert a nyúl füle túl hosszú! (ez végül is logikus érv! :) )

" Az oviban ki törli ki a feneked? - Ancsa néni. Ő ért a kakikhoz. Kati néni és Mariann néni nem ért hozzá!"
"Kellenének fiúk a balettra. Majd a papa lesz a fiú!"
"Ha anyuka leszek, te nagymama leszel. És ha felnőtt leszek, én is a te dolgozódba fogok járni."
"Ha nagyon rendet rakunk, előkerülnek a csatjaim."
"Mit művelek én? Majdnem megettem a telefonodat!"
"Te egy varázsló vagy, anya! " (mikor sikerült a gémkapcsot rátennem a papírjára)
"Még soha nem voltam ilyen szorgalmas, mint most."

 "Hány bagettet ettél meg? Kettőt? - Igen. Két falatot."
Orvosi váróban: " a kisfiúnak már földig ér a lába, ő már biztos iskolás! Nekem meg égnek áll." "Neked nincs ilyen hosszú lábad, mint nekem!...Mert neked hosszabb van!"
"Ha dédimama leszek, nem halok meg, ha vigyázok magamra" "Újra születni klassz. Meghalni nem klassz."

Ez

Az utóbbi hetekben nem sokat mozogtam. Valami elkapott, most meg a lúdtalpam kínzott meg elég rendesen. Tegnap este kimentem futni, mert már lassan bezsibbadtam volna. Épp vagány, bringás gyerekek csoportja keresztezte az utam, vagy én az övéket. Hallom a hátam mögött elbődülni a legvagányabbat: Ez fiú vagy lány volt? A röhögés közepette egy hang felajánlotta, hogy lecsekkol. Mellém teker jobbról, lefékez. Megyek tovább. Újra mellém teker, ezúttal balról, lefékez. Megyek tovább. Magamban elszórakoztam azon, hogy majdnem válaszoltam a kérdésre, valami hasonlót: Neked, fiam, már néni vagyok. De aztán úgy gondoltam, nem érdemes erőlködni miattuk.

Apa tanít

Apa és Bence a piacról sétálnak haza. Meg-megállnak, nyikorgó kosár helyett csak a nejlonszatyor himbálózik apa kezében, Bence pedig hunyorog a napba. Apa tanítja Bencét észrevenni a környezetét.

- Milyen fa ez Bence? Ez itt, szemben.

- Nem látom, mert a szemembe süt a nap. 

- Ez itt juhar. Látod, milyen levele van?

- Nem látok a naptól.

Mégis megbotlik...

A BKV megint szivatott, naná, hogy nem az a villamos indult előbb, amelyiknek a jelzés világított. Már szétuntam magam a fölösleges várakozás miatt. De a mai színdarab még csak eztán következett. Egy halom ember a villamoson. Egyszercsak, mint valami elcsigázott hegymászó a Mount Everestre érve, felküzdi magát egy akkor még csak megjósolhatóan büdös, de egyértelműen részeg fazon. Miután a hannoveri magas lépcsőit bevette, egyből össze is zuhant. Ennyire futotta. Senki nem rohant oda közülünk segíteni. Nem beteg volt, csak tajtrészeg, s úgy tűnik, senki nem volt meghatódva a produkciótól. Fetreng, nem bír felállni. Morog. A haverja ruganyosabban vette az akadályt. Csakhogy ekkor jött a villamosvezető és megkérte őket, szálljanak le. A villamos közönsége vihog, szurkol a leszállás sikerességéhez, de a büdösek csak kötekednek. A vezető is. Lentről is szurkolnak, ők felszállnának, de addig nem megyünk sehová, míg ők fent piruetteznek.Nagy nehezen sikerül két lábra állítani a fazont. Haver az egyiket, egy utas meg megkapja a másik karját. Valaki szól, hogy lent azért kapják el, mert vélhetően nagy lesz a sztori csattanója. Rövid tülekedés után a feladat megoldva, a vezető a fülkében, mi pedig fő, hogy utazunk.

Monológ dialóg

A nő a villamospadkán áll. Először még csöndben, de ahogy elhaladok mellette, sipákoló hangja a levegőt hasítja, a telefont karcolja (és a dobhártyámat teszteli).

- Elég legyen most már, mindig csak engem büntet! Ebből már elegem van, most már b...sson valaki mást...!

És még folytatta, de én csak röhögtem rajta. Színház az egész világ?