A hannoverin gyakran vacakolnak az ajtók. Nem nyílnak vagy nem záródnak, emiatt a villamos egy helyben áll, semmi nem történik. Ma is ez volt. Kínlódik az ajtó, a vezető gondolom anyázik legelöl, mi meg csak bambulunk sípszó mellett, mert ilyenkor persze a figyelmeztető jelzés folyamatosan vinnyog. Két tinilány vihorászik, de az egyik megunja, feláll, berántja az ajtót, de csak a felét sikerül. Megvonja a vállát, visszaül.
Még mindig állunk. A lány odaszól egy férfinak, aki közel áll az ajtóhoz: tessék behúzni a másik felét is. A pasas meglepődik, de engedelmeskedik. Erre felbukkan a sofőr. A lány szól, hogy már sikerült bezárni. A sofőr csak foga között szűri, hogy majd elválik. Előremegy. Indulunk. A sofőr elnézést kér a malőrért és megköszöni a segítséget.
