Cúf, gonosz gyógyszerésznéni

Az égésemet kötözni kell. Alapesetben nem tartok itthon semmi géz típusú terméket. Ahhoz, hogy valahogy egyben maradjon a cucc a mancsomon, kell némi ragtapasz is (régen anyu összekötözte a végét, két ágra bontva, de ez a mostani géz nem bírja, naja, már a géz sem a régi...). Bementem a gyogyótárba az Oktogonon. Mázlimra épp a helyes, szőke fiúcskához kerültem, aki mosolyogva fogadott, lelki békém rendben. Kértem a cuccokat. Közben a másik pénztárnál a lakkozott hajú ötvenes nőci épp külföldieket szolgál ki. Jól érthetően, hangosan mondja magyarul, hogy az, amit keresnek, itt Magyarországon nem kapható. Odaszólok a külföldinek, beszél-e angolul. Az arckifejezése annyit mond, ne túlozzunk. Annyit csak megért, hogy nincs. Mire beszól a banya, hogy ezek oroszul beszélnek, angolul ő is tudott volna segíteni. Mondom neki, bocs, és visszamentem a mosolygó fiúcskához, aki szerintem nagyjából ebben a kedves hangnemben részesül egész nap a főbanya szeretetében.

Ria, ria, kálvária

A hülyeség néha tényleg fáj. Tegnap óta fáj egészen konkrétan. Azt már megszoktam, hogy a gépem és a telefonom helyettem akarják eldönteni, én mit akarok, nehogy már a kávéfőző is ezt tegye. Ereszd ki a gőzt! Első rossz lépés. De inkább ne a kezemre. De ha már oda, akkor tegyünk valamit, menjünk le legalább az éppen rendelő céges dokihoz. Ez volt a második hiba. Ugyanis a manójellegű, valamihez biztosan értő, de égett sebekhez kevésbé szakavatott, ámde a nőket kedvelő, ezért nagyon segítőkész dokibácsi kiokosított. Meg persze a bajomat is ellátta (bár ne tette volna). És feltétlen hívjam vissza, mert egy kollégájánál kér nekem időpontot. Mire? Hát, hogy ezt meg kell jobban nézni, addig meg vegyek kenőcsöt.

Feltétlenül "elfelejtettem" hívni, de nem úgy ő. Menjek le 10 perc múlva. Lementem, elmondta, kit keressek holnap, hol találom. Ő égési specialista. (Azt a neten láttam meg, hogy plasztikai oldalról specialista. Többen viccelődtek is velem még tegnap, hogy jól figyeljek, nehogy két jókora mellet műtsön ott nekem hüvelykujj helyett.)

Ma direkt emiatt léptem le korábban. Harmadik hibás lépés. Ugyanis a dokibá a kórház szerint szabin. Ha már úgyis nekiindultam, akkor nézzük meg a kerületi rendelőt. Sebészet. Egy mozifilmnyi várakozás, és egy rendkívül lehangoló, öngyilkosokról és nyomasztásról szóló novellacsokrot olvasgattam közben. Telibe találtam. A doki kellemes meglepetés, kimért, de amikor zavaromban a jobb és a bal kezem összekeverem, jókat vigyorog, én is, a gőz által lecibált bőrt levágta, végre kaptam egy rendes kötözést (az a típus, amit nem szabad, h víz érjen - attrakcióóóó -, kenőcsöt ő is írt fel, és ha nem javul, még a héten kontroll.

És a nap végére a fejem is beállt, ezen most már csak az alvás segít majd. Kivételesen nagyon korán.