Zöld

Találtam nemrég egy cikket, környezetbarát életforma témában. Klikkeltem, milyen újdonságot tudok meg innen. Nagyjából semmit. Már most is csinálom azokat, amiket leírtak: szelektív hulladékgyűjtés, igyekszem nem pocskolni a vizet, fölöslegesen nem világítom ki a teljes lakást, a cuccokat nem standby funkcióban hagyom. Igaz, nem régóta, de használok mosószódát (és hopp, tényleg fehérebb a fehér). Jó, a fűtés, a szigetelés nincs korszerűsítve, de ez momentán pénzkérdés. És persze az áram nem környezetkímélő forrásból van, pedig tudom, hogy a szélenergia jobbat tesz a világnak. Mindig is lenyűgöztek nyugati tájakon a szélkerekek. És persze a cikk kitér arra, hogy ez az áram olcsóbb is. Naja. Csak ne arra a zöld energiára gondoljunk, amit Ullmann Mónika reklámoz. Merthogy az jóval drágább. Nem elég, hogy én óvom a világot, még csengessek is többet érte, mert az áramtermelőgyár igazgató bácsijának is kell az anyagi stabilitásának megőrzéséhez... De most szívesen magamra szerelnék néhány napelemes cellát...lemerülőben vagyok.

Rusnya nő vásárol

Ahogy öregszem, egyre hisztisebb vagyok. Az meg már régóta meggyőződésem, hogy időnként az igazság bajnokaként lépjek fel. Azért ezt visszafogottan teszem, mint ma a villamosmegállóban, ahol a tiltás ellenére ketten is pöfékeltek. Egy középkorú rosszarcú pasas, meg egy libuska. Már majdnem beszóltam a libuskának, de rájöttem, hogy ha a pasinak nem ugatok be, akkor a másik idiótát is békén lehet hagyni. Büntesse meg őket Pityu bácsi.

Pedig ekkor még forrt bennem a düh, hogy miért is nem sikerült valami frappáns beszólással megaláznom a rusnya nőt. Lánykát, minimum egy tízest ráverek (újabb bosszantó körülmény), de a rusnya az igaz. Vásárolok, nagy hiper vagy mi, de talán inkább csak szuper, de oda szeretek járni. Kifliféle meg lefolyótisztító kéne, ez utóbbiból úgy tűnt, megszűnt a bevált márkám (EU tiltotta ki, befuccsolt a cég vagy mi a tök?). De még a dugulásmegelőző vizitem előtt a kiflispultnál bámulok. Mindig súlyos fejtörést okoz, mit is vegyek. Ár-érték-szerkezetjavító arányokat próbálok felállítani és döntök. Begurítanak egy kosárral az egyik fajtából. Talán ezt még nem húszan taperolták végig, veszek onnan. Még bambulok kicsit, miközben bekötöm a zacsi száját. Leguggol a kiscsaj. Az a típus, akin nem a szemüveg ront, hanem a hosszú haj sem segít, de valahogy idegesítő módon mégis nagyobb az önbizalma, mint az enyém valaha is van/volt/lesz. Lehet, hogy sokáig mondogatta a mamája, hogy milyen szép vagy - na engem otthon ezzel nem kényeztettek olyan nagyon, csak a keresztanyám, de neki meg valamiért nem akartam elhinni. Szóval leguggol. Fél szemmel azt látom, mintha egyet végigtapizás után visszadobna a kupacba. Az anyád! Erre ráfókuszálok, mint a Muppet showban a két öreg a karzaton. És megint megcsinálja, sőt, egy harmadikkal is. Mintha épp a leárazott tangák között keresné a playboy nyuszisakat és a rózsaszín nyúlszőrpomponos már nem is lenne neki jó. Elég látványosan bámulom, de mivel zárva a szám, a dühömben termelődő nyálam még nem csöppent le, így nem is foglalkozott velem. Ekkor kitör belőlem a harcos. Lehajolok ahhoz az esztétikusnak nem nevezhető fejecskéjéhez. (Tudom, tudom, én is azon gondolkodtam, ha ezt egy kevésbé visszataszító ember csinálja, akkor is ennyire felhúzott volna? Nem tudom, de ekkora arcot egy ilyen csajtól nehéz volt eltűrni.) Megkérdezem tőle, esetleg nem fogdosná-e végig mind az összes kiflit ott a rekeszben? Mire rusnyaság visszaugat valamit. Mondtam, hogy akkor nem kell megvenni, ha neki nem jó, de amit összefogdosott, azt még megeszi valaki. Erre őlibasága folytatja, hogy az kemény és ki fogják dobni. Kár, hogy nem szóltam be valami vereteset, de ilyenkor legszívesebben jól felpofoznám az illetőt, vagy lenyomnám a torkán az összetaperolt kifliket. Puszta emberbaráti szeretetből. Remélem, amit ő eszik majd, előtte jópáran összefogdosták, esetleg rátüsszentettek valami tartalmasat.

75 év

Mostanában gyakrabban voltak mindenféle problémák a hármas villamossal, ilyenkor az Örs vezéren összegyűlt tömeg egy nagy masszában áramlik a 32-es busz megállójába. Előttem egy unszimpatikus fiatal pár, a csajnak nő a hasa. (Attól, hogy valaki terhes, vagy gyereke van, nem viseli magán azonnal a húdejófej táblát.) Mellettem egy idősebb nő. A korát nem tudom meghatározni, de a szemén látom, hogy ha előtte merek felszállni, képes és felöklel. Ez már csak így van, az élet harc, még mindig.

A fiatalok felszállnak, illetve csak a lány, mert mikor a srác a lépcsőre lép, az idős nő mellettem kifakad, hogy nem tisztelik a fiatalok a kort. Nagy buzgalmában meg is botlik a lépcsőn és tovább puffog, miközben unszimpatikusaink jólesően vigyorognak. A csaj leül, a srác szorosan mellette áll. A nyanya pedig puffog, hogy ő már 75 és milyen dolog ez. Sztereoban hallom őket, bal fülemben a két fiatal kb. összesen 45 évével, teljes magabiztos tiszteletlenséggel, de eddigre már a nyanya iránti sajnálat utolsó morzsáját is lesöpörtem magamról, mert sokat ismételve fárasztó volt a károgása. Még egy kiscsajba belekötött, amikor az a Bosnyáknál készült leszállni, de csak a megállóban állt fel, ezzel akadályozva, hogy nyanyánk fél másodperccel előbb letegye a fenekét az ülésre. Persze a kislány is beszólt neki, de eddigre már csak röhögtem a helyzeten.

Tessék mondani, nincs egy cigije?

Nem szeretem, ha lejmolnak tőlem. Kifejezetten dühös vagyok, ha kiszolgáltatott helyen vagy helyzetben várnak az adományomra: pénztár előtt, villamoson, sorban állva, gyerekkel az ölben, csonkítva. Pár forintot még télen adtam egy pasasnak, aki odajött, de megmondta, hogy be akar ülni valahová piálni, mert addig se fagyoskodik az utcán. Mikor volt nálam, kaját adtam. De van ez a nő. Nem tudom, mi tartja benne a lelket. Arcán a nap minden szakában a delíriumos téboly, persze, lehet, hogy akkor is ilyen, mikor tiszta. A ruhája mindig mocskos, nem rongyos, valaki nemrég vethette le, dobhatta ki. A haját időnként valaki lenyesi. A bőre sötét. Naptól-e, vagy cigányasszony? Ráncos nagyon. Nem büdös, csak néha dohányszagú.

Régen zavart a rikácsoló hangja. Kicsit talán tartottam is tőle. Mostanra megkedveltem, a környék része. Hol lakik? Csak sejtem. Napja nagy részében a kisbolt és a kocsma körül ténfereg. A napi ingyen piáját mindig megkapja. És bámulatos érzékkel, amikor futásból jövök és a kulcson kívül csak zsepi van a zsebemben, akkor gyakran megkérdezi: Tessék mondani, nincs egy cigije? És én erre mindig csak széttárom a karom.

Forgalmi akadály

Nagy a hőség. Szél alig, a nap éget, pedig már estefelé van. Felszállok a villamosra. Pár perc után szól a vezető, hogy a villamos nem a szokott vonalon jár, mert a sínekkel valami történt a meleg miatt. Nekem így is jó, pont ott szállok le, ahol még a saját vonalán megy. Az egyik megállóban felszáll egy vak lány. A vezető azonnal megszólítja, elmondja az infot, és hogy ne aggódjon, segít neki, csak maradjon a közelében. Onnantól beszélgettek, a vezető pedig kerített valakit a lánynak, hogy megtalálja a pótlóbuszt.

Túl, túl, messze túl...

Pár napja munka után mentem a metróhoz a Deákra. Szemközt jött egy cigány párocska, de ahogy közelembe értek, a fickó távolodva a csajtól nézett rám, kérdezni készült valamit. Épp olyan kedvem volt, hogy gondoltam, meghallgatom, mit akar, hátha kivételesen nem pénzt lejmolni, mert azt úgyse adok.

Megálltam, ő szemközt. Egyelőre még csak nézett rám, elkezdte mondani az első szavakat és ekkor megváltozott az arckifejezése. Az addigi kérdő tekintet jól begyakorolt esdeklővé változott. Ekkor önkéntelenül is nevethetnékem támadt. Nem a kárára. Egyszerűen csak lenyűgözött ez a bámulatos képesség, hogy egyik pillanatról a másikra a magabiztos, átlagos arcból hogyan fabrikált rutinnal kéregető arcot magának. Mert ő huszonvalahány éves korára ebben már profi volt. Egyébként szépen volt felöltözve, tiszta és ápolt volt. Ettől persze lehet, hogy pénze nem volt, de rossz lemezt tett fel. Miután elmosolyodtam, gyorsan közbevágtam, hogy ha pénzt szeretne kérni, most fejezze be. De ő makacskodott és gondolta, aduászként bedobja a tutit: ő tulajdonképpen határon túli és itt nincs se pénze, se munkája. Szegényke, azt hitte, ez majd meglágyítja a szőrös kapitalista szívem. Pedig csak tovább erősítette az elhatározásom, hogy egy fillért se. Kéregetni otthon is tudna, ezért nem kell átköltözni. Már ha tényleg erdélyi és nem csak egy leleményes honfitársunk.

Foci a téren

Nézem milyen lelkesen futnak a préda után. Az egyik elkapja, megpörgeti a levegőben, de hagyja, hogy visszazuhanjon a kőre. Szélről egy másik ráront, de mellényúl. A harmadik is támadásba lendül, haladnak előre a kockakövön, bukdácsolnak. A reggeli napban rohangásznak, valahogy harmonikus az egész kép. Együtt vonulnak tovább a képzeletbeli pályán. Néha kicsit összevitáznak, kié a passz.

Galambok reggeliznek egy szétcincált zsömlét. 

Záródnak az ajtók

A hannoverin gyakran vacakolnak az ajtók. Nem nyílnak vagy nem záródnak, emiatt a villamos egy helyben áll, semmi nem történik. Ma is ez volt. Kínlódik az ajtó, a vezető gondolom anyázik legelöl, mi meg csak bambulunk sípszó mellett, mert ilyenkor persze a figyelmeztető jelzés folyamatosan vinnyog. Két tinilány vihorászik, de az egyik megunja, feláll, berántja az ajtót, de csak a felét sikerül. Megvonja a vállát, visszaül. 

Még mindig állunk. A lány odaszól egy férfinak, aki közel áll az ajtóhoz: tessék behúzni a másik felét is. A pasas meglepődik, de engedelmeskedik. Erre felbukkan a sofőr. A lány szól, hogy már sikerült bezárni. A sofőr csak foga között szűri, hogy majd elválik. Előremegy. Indulunk. A sofőr elnézést kér a malőrért és megköszöni a segítséget.

Centi

Alkesz. És hajléktalan. Ül a Blaha egyik aluljárólépcsőjének kopott, koszos peremén. Matt részeg. Oldalról karol egy műanyag palackot, aminek már csak az alsó harmadában lötyög némi fehér tablettás bor. És méricskéli. Igaz, a kétméteres mérőszalagot hiába húzza ki egy méterig, attól az itóka nem lesz több, de ha ez ad neki lelki békét, hát ámen.

Jobb, ha tudod, hogy reggel is este van, csak reggel az este elbújik!

 Pilleségek, újabb adag:

- Nem láttam még akkora madarat, mint te!

- Pedig ez pont akkora, ha mellém áll, egyformák vagyunk!

- Én soha nem akarok ilyennel találkozni! Ha mégis találkoznék vele, majd elbújok a hátad mögé! :))

- Ez a kaméleon 50 cm-nél is nagyobbra nőhet.

- Jézusom! Akkora, mint egy krokodil! Csak a krokodil nagyobb. Meg hosszabb.

- Lapozhatunk tovább? Mert ez nagyon szörnyű!

- És a lárváknak olyan nagy cicijük van, mint neked?

- Hova nősz?

- Az iskolába!

- Az ilyen zenétől a tatuska elalszik. Minden zenétől elalszik. (a takarója)

- Szerintem a nyuszi éppen aludt, amikor rosszalkodtam!

- Hozd a cókmókod!

- Ez elvileg tatuska!! Nem cókmók.

- Amikor az emberek kihaltak, én még éltem?

- Attól vagyunk mások, hogy az életünk más!

- Ő nem olyan boldog, mint mi, mert neki nem csillog annyira a haja.

- Ezt is elszakítottad?

- Még jó, hogy nem a tied, hanem az enyém, igaz?

- Hová mentek?

- Bárhová is megyünk, nagyon szép lesz!

- Egy kislánynak a baletton nagy barna folt volt a kezén, és abból hajlós szőrök nőttek ki! 

- Beleférsz még ebbe a hálózsákba?

- Ha engem kérdezel, akkor igen!

- Hol van a csatod? 

- Biztos elvándorolt, mint a T-Rexek.

Zsömi

Drótszőrű tacsi vagy valami hasonló lehet szerencsétlen, vén kutya. Mindig a két sarki kocsma és a helyi örökké termő fa, a kispiszkos-folytonnyitva bolt háromszögében tölti napjait. Elvileg van gazdája, aki alig foglalkozik vele. De a kispiszkosban mindig adnak neki egy darab zsömlét, és szegényke elszántan viszi is magával a zsákmányt.

Fruskaságok

Barátném négyévese aranyköpéseiből kaptam egy csokorral, nekem tetszenek. Íme:

Újabban hajtogatja, hogy neki is van kukija. Ma meg: "a fiúk az oviban megfogják a kukijukat pisiléskor. - Igen, hogy ne menjen mellé a pisi, tudjanak célozni. - De a papa biztos nem csinál ilyet! - Dehogynem. - Atyavilág!!!" - szörnyedt el teljesen ál- felháborodva...:)
Tegnap azt mondta, ha az unokanővérébe és belém nem lehet szerelmes, akkor majd a papába. Mondtam, inkább maradjon a saját korosztályában....és nem rokonokkal! 

A halál téma továbbra is foglalkoztatja. ez is mai: "Akkor is megőrizzük az emlékeinket, ha meghalunk, igaz? Meg akkor is, ha újra születünk, igaz? Fogok emlékezni a bölcsire"
Aztán..."olyan nagyot kakiltam, mint egy krumplifőzelék. De egészséges volt!" "Olyan a kakim, mint a Bachilosaurusnak, igaz?" (dinómánia...)
"Egy óriási különbség, ami még a háznál is nagyobb"
"Atyámfia! Azt hiszem, felérek a Holdig!"
" 4 éves vagyok. bár már elteltem 4 éves, de még mindig 4 éves vagyok. Mikor leszek 5 éves?"
"Én még mindig hiszek a szellemekben" (múlkor már nem hitt)

"Kislánykoromban, amikor állatkertben voltam, láttam egy Tirannosaurus rexet. - Na ne mondjad! - Te nem voltál ott! És annak a T-Rex-nek tizenszáz  foga volt! ... csak a csontjai voltak már meg. Kiástuk őket. Anya, nekem mikor hullik ki az összes tejfogam? - Iskolás korodban. - Az sokára lesz! Én most akarom. Lesz foggyűjteményem."
"Hát sajnos Eperbébibogyó vagyok" (az ovis férje hívja így) "A feleség szerelmes, igaz?"
"Mikor érünk Fannikáékhoz? - Mindjárt. - A mindjárt az most van!"
"A Dani meg a Gabika rossz fiúvá vált. A Bálint sem fogad szót, de ő aranyos fiú!"
"A fáknak is van szívük, igaz? Csak az águkon belül van."
"Mik ezek a pöttyök a hónaljadon?  - Honnan tudjam? Nem vagyok én pötty-tudó!"
"Veszel nekem 11 tatuskát? - Minek az neked? - Lesz tatuska gyűjteményem."
"Ezt most direkt csináltad, anya? Te ájultattál el!"

Miért nem tudsz várni? Mert a nyúl füle túl hosszú! (ez végül is logikus érv! :) )

" Az oviban ki törli ki a feneked? - Ancsa néni. Ő ért a kakikhoz. Kati néni és Mariann néni nem ért hozzá!"
"Kellenének fiúk a balettra. Majd a papa lesz a fiú!"
"Ha anyuka leszek, te nagymama leszel. És ha felnőtt leszek, én is a te dolgozódba fogok járni."
"Ha nagyon rendet rakunk, előkerülnek a csatjaim."
"Mit művelek én? Majdnem megettem a telefonodat!"
"Te egy varázsló vagy, anya! " (mikor sikerült a gémkapcsot rátennem a papírjára)
"Még soha nem voltam ilyen szorgalmas, mint most."

 "Hány bagettet ettél meg? Kettőt? - Igen. Két falatot."
Orvosi váróban: " a kisfiúnak már földig ér a lába, ő már biztos iskolás! Nekem meg égnek áll." "Neked nincs ilyen hosszú lábad, mint nekem!...Mert neked hosszabb van!"
"Ha dédimama leszek, nem halok meg, ha vigyázok magamra" "Újra születni klassz. Meghalni nem klassz."

Ez

Az utóbbi hetekben nem sokat mozogtam. Valami elkapott, most meg a lúdtalpam kínzott meg elég rendesen. Tegnap este kimentem futni, mert már lassan bezsibbadtam volna. Épp vagány, bringás gyerekek csoportja keresztezte az utam, vagy én az övéket. Hallom a hátam mögött elbődülni a legvagányabbat: Ez fiú vagy lány volt? A röhögés közepette egy hang felajánlotta, hogy lecsekkol. Mellém teker jobbról, lefékez. Megyek tovább. Újra mellém teker, ezúttal balról, lefékez. Megyek tovább. Magamban elszórakoztam azon, hogy majdnem válaszoltam a kérdésre, valami hasonlót: Neked, fiam, már néni vagyok. De aztán úgy gondoltam, nem érdemes erőlködni miattuk.

Apa tanít

Apa és Bence a piacról sétálnak haza. Meg-megállnak, nyikorgó kosár helyett csak a nejlonszatyor himbálózik apa kezében, Bence pedig hunyorog a napba. Apa tanítja Bencét észrevenni a környezetét.

- Milyen fa ez Bence? Ez itt, szemben.

- Nem látom, mert a szemembe süt a nap. 

- Ez itt juhar. Látod, milyen levele van?

- Nem látok a naptól.

Mégis megbotlik...

A BKV megint szivatott, naná, hogy nem az a villamos indult előbb, amelyiknek a jelzés világított. Már szétuntam magam a fölösleges várakozás miatt. De a mai színdarab még csak eztán következett. Egy halom ember a villamoson. Egyszercsak, mint valami elcsigázott hegymászó a Mount Everestre érve, felküzdi magát egy akkor még csak megjósolhatóan büdös, de egyértelműen részeg fazon. Miután a hannoveri magas lépcsőit bevette, egyből össze is zuhant. Ennyire futotta. Senki nem rohant oda közülünk segíteni. Nem beteg volt, csak tajtrészeg, s úgy tűnik, senki nem volt meghatódva a produkciótól. Fetreng, nem bír felállni. Morog. A haverja ruganyosabban vette az akadályt. Csakhogy ekkor jött a villamosvezető és megkérte őket, szálljanak le. A villamos közönsége vihog, szurkol a leszállás sikerességéhez, de a büdösek csak kötekednek. A vezető is. Lentről is szurkolnak, ők felszállnának, de addig nem megyünk sehová, míg ők fent piruetteznek.Nagy nehezen sikerül két lábra állítani a fazont. Haver az egyiket, egy utas meg megkapja a másik karját. Valaki szól, hogy lent azért kapják el, mert vélhetően nagy lesz a sztori csattanója. Rövid tülekedés után a feladat megoldva, a vezető a fülkében, mi pedig fő, hogy utazunk.

Monológ dialóg

A nő a villamospadkán áll. Először még csöndben, de ahogy elhaladok mellette, sipákoló hangja a levegőt hasítja, a telefont karcolja (és a dobhártyámat teszteli).

- Elég legyen most már, mindig csak engem büntet! Ebből már elegem van, most már b...sson valaki mást...!

És még folytatta, de én csak röhögtem rajta. Színház az egész világ?

Ne tessék megöregedni!

Mióta múltkor teljesen átlagos járókelőnek álcázott jehovistákkal találtam magam szemközt a nyílt utcán, és úton útfélen idegenek törnek be az intim zónámba, még óvatosabban fogadom az embereket. Egy szerencsétlen hajléktalan (ő nem néni volt) rosszkor próbált velem csevegni, mert épp a buszról maradtam le, pedig siettem, így semmi kedvem nem volt vele társalogni, ő meg túl tolakodó volt. Én meg bunkó. De most nem a lelkiismeretem mosogatom, annak nem látom értelmét s nem is érzem szükségét.

Vittem a szelektív kukába a felgyűlt cuccokat. Épp végeztem, mikor jön egy néni típusú néni, aki pár lépésnyiről már megszólított, hogy bezzeg a rendes emberek hozzák ám ide a szemetet szépen. Bár szinte már vártam, hogy mindjárt meghív a közeli imaházba vagy netán a következő református szentmisére, mert szépen beszél a pap. De nem, sablonos dolgokról beszélgettünk, és a zebráig együtt sétáltunk és mentünk dolgunkra.

Tegnap estefelé épp megint rohanásban indultam itthonról, a megállóban lassítani kényszerültem, míg nem jött a villamos. Egy néni kóválygott a villamospadka felé. Majd engem figyelt. Tiszta horrorjelenet. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy az illető hobbi vérfarkas vagy csak aktiválódó zombi. Közelített a néni, s közben figyelt. Szúrós tekintettel. Már épp hátrálnék, de két lépésnyire tőlem megáll. Ne tessék megöregedni!

Mivel csak mosolygok rá - hiszen várom az indoklást, mint hajdan Antal Imre feszült figyelemmel Mara néni matektanárral abban a gyerekműsorban, ami talán Aki mer az nyer volt, de az lehet, hogy valami más - megkérdezi újra: Tetszett hallani mit mondtam? Ne tessék megöregedni! Nem mondta miért, én meg csak álltam bambán és néztem, ahogy távolodik. 

Takács Peti

-Lili volt tegnap oviban?

A gyerek csak mondja a magáét.

-Kicsim, azt kérdeztem, Lili volt-e oviban tegnap? Csak mert ha nem volt, akkor nem kapta meg a meghívót és akkor el kell neki küldeni.

-Mindenki volt tegnap, Takács Peti is, meg Zsolti is.

-Hát Lili, ő volt-e?

-Nem, ő nem volt.

-Nézd csak, drágám, szállingózik a hó!

-Nem is szállingózik.

-Akkor nemcsak a fülészetre, hanem a szemorvoshoz is elviszlek majd.

-Én meg téged a szájdoktorhoz.

Dereyeaahhhh!

Szilveszterre sütöttem sósat. Még tavaly. Jó ropogósat, juhtúrósat. Sajttal a tetején. Derelyevágóval kellett volna kis lapocskákat cincálni. A derelyevágó eddig elkerülte a főszerepet, derelyét utoljára talán akkor ettem, mikor anyu még élt. Pedig a tésztanyújtó gépet is el kéne hozni otthonról egyszer. És csinálni néha. Igen, házi tésztát. De vissza a sósra. Mivel vágjam fel, ha nincs derelyevágó? Kés persze akad, de az túl sablonos. Háhá! Mire való a fiók mélyére száműzött pizzaszeletelő, ha nem erre? Kis kultúrtörténeti kitérőként itt jelezném, hogy a derelyevágó fejlődéséről semmit nem tudok, de bizonyára nem véletlenül nem lett belőle pizzaszeletelő és valami oka csak van a cikkcakkos pengének. Pizzát ugyanis sülve szeletel az ember, ellenben a derelyét és a sajtosrudat még nyersen illik felvágni. A nyers tészta meg ragad. A piszok. Ezért egyetlen újévi fogadalmam megtettem: 2011 a derelyevágó éve lesz! Mivel újabb adag juhtúró néz kitartóan rám minden egyes hűtőnyitáskor, kell a cucc. Még mielőtt késő lesz. Tegnap bementem a közeli plaza élelmiszeres szuperjébe vagy hiperjébe, nem tudom, ez melyik kategória. Ott egy hiperszuper pizza+derelye kombót találtam, potom 900 forintért, aminek dacosan hátat fordítottam. Azért ennyiért minimum elemes és önjáró legyen. Ma elzötyögtem a brit hiperbe. Nagy nehezen ráakadtam a konyhai szakaszra és az aprólékokra. Sehol a célszerszám. Újból végigböngésztem a polcokat. Ez az! Megvan! Azért nézzük, mennyibe kerül. A digitális kijelzőt tuti elírták. Ezt nem hiszem, keressünk csak egy árleolvasót! Ne már! Mi van, ez szétesik az első használat után, vagy mi? Jó, hogy saját márkásként adják, de akkor is! Irány a pénztár. Még mindig 77 forintba kerül. Hát, a belefeccölt munka, a fém+műanyag termékalapanyag meg a papír+műanyag csomagolás meg a járulékos költségek mellett ez önmagában nem sok nyereséget termel.

A héten ki is próbálom.