2012. április 19., csütörtök

Gyógyszertárban

...és tudja, meséltem, hogy viszketek mostanában, a fejem, a bőröm. Hát képzelje, kiderült, hogy láthatatlan gomba. De honnan a csudából kaphattam el? Na jó, anyukám mindig mondja is, hogy nem véletlenül jártak az úrinők régen kesztyűben... Na de gomba...Hihetetlen. 
De különben ezek a legjobb krémek narancsbőrre, ez tényleg eltünteti. És már kisgyereken is láttam narancsbőrt, képzelje. Jó, persze, én vékony vagyok, meg nem is szültem még, de annyi génkezelt izét megeszünk, hogy nem csoda, ha az embernek narancsbőre van...
Ezt a szöveget kellett hallgassam, míg a gyógyszertárban várakoztam. Majdnem közbeszóltam a jó tízessel fiatalabb és könnyebb, ugyanakkor legalább ennyivel magasabb lánykának, hogy gondolt-e már valami jó kis kimerítő, izzasztó sportra ahelyett, hogy kb 15000 forintot otthagy a gyogyótárban valami krémre, ami ezeket helyettesíti?

Szerelemre született

A kartonozóban várakoztam. Feszülten, egy vizsgálat előtt. Mindig feszült vagyok, ha kiderül, nem vagyok egészséges. Ez van. Ráadásul reggel volt, ilyenkor nehezemre esik befogadni a világot. Sok. Sok az inger, az emberek, belém nyomakodik minden szag, érzés, amire ilyenkor legkevésbé sincs szükségem. Közben azon töröm a fejem, hogyan is fogalmazzam meg az ismeretlen dokinak, mi a panaszom.
Még áll a sor a kartonozóban. Érdes hang üti meg a fülem. Látni nem látom, de vagy hajléktalan, vagy csak simán egy jókedvű nyugdíjas bácsi azt énekli, hogy szerelemre született. Egy pillanatra feloldódtam. Még el is nevettem magam. A vizsgálat pedig nem is volt szörnyű. Sőt.

2012. április 10., kedd

Menyem lenné'

Ez a mostani, ez jó idő a futásra. Már elég a póló, de még hűt a levegő. Ettől persze izzadok, mint a ló, ömlik a nyakamba saját levem, de végre emberi időben és erőben érek a végére. És a jópár tanyálás után végre futok világosban is.
Ráadásul évek óta először a zamiáim is hoztak új hajtást. Erősen megsínylették a költözést, meg az örökös átültetési rögeszmémet. De végre, mindhárom tövön ott vannak az új hajtások. Gyengécskék, de mégis az új életet, a sarjadást jelentik. (Némiképp rossz irányba tereli a gondolataimat, hogy a feng shui szerinti szerelemsarokba helyezett, eddig élő és viruló szerencsebambuszaimból az egyik erőteljesen kamikáze mutatványba kezdett: rohad, és elsárgul. Épp. Folyamatos jelenben.)
Végeztem a futással, rendkívüli harmóniában vagyok magammal és a világgal. Csattogok hazafelé, már kinyújtottam a tagjaimat, az endorfin meg csak jön és jön. Elhaladok a kocsmák előtt. A másodiknak a bejáratát hárman támasztják, egy cigányasszony meg két alkesz. Tapi nacim ismét sikert aratott, s elhaladtomban megkérdezik, nem maradnék-e? Hölgyemnek szólítanak, ajjajj. Gyanítom, nekem is arra mulatós cigányzenére kellett volna ropnom az asszonnyal, aki teljesen feketében volt, de máskülönben cigányosan, loncsos szoknyában, földig érőben. Rázom a fejem, elkap a nevetés. Mire kitör az asszonyból: Há' menyem lenné'! Erősen fontolóra veszem a lehetőséget, majd továbbsétálok.