Macs

Nem vagyok macskarajongó. De vannak aranyos, helyes, szemtelen macsekok, akiket lehet kedvelni. A házban is van a fölöttem lakók valamelyikénél két kíváncsi macs. Néha szemeznek velem, kukucskálnak. Volt, hogy az egyik a nyitott ajtón, a függöny takarásából kukucskált rám, de amint megfordultam, eliszkolt. Ma a lépcsőforduló korlátján akrobatázva leselkedtek. Még hosszú ideig stíröltük egymást. Jönnének közelebb, de félnek. Cikáznak ide-oda, ha véletlenül lépcsőházi portyán találja őket az ember.

Baromarc

Egyik éjjel fél 3 tájban riadtam a zajra. Nem aludtam valami mélyen, így azonnal az ablaknál termettem, hogy meglessem, mi történt. Mivel reggel jött volna a kukásautó a szemeteket elvinni, ki voltak készítve a dugig rakott, bűzlő műanyagtartályok. És akkor jött Baromarc, a tajtrészeg macsó, s kipenderítette a három szemetest a villamossínekre. Zacsik szanaszét, kukák a síneken. Lelki szemeim előtt láttam, amint az autók tolják maguk előtt az odahalmozott cuccokat, rátipornak a szemeteszacsikra, amik tehetetlenül robbannak szét, felfedve összes mocskukat. És majdnem lementem, hogy összekaparjam az útról. De aztán nem tettem. Mégiscsak nő vagyok, ráadásul lehet, hogy Baromarc még ott ólálkodik. Egyszer hallom, jön egy busz, álldigál egy ideig. Gyanítom, a sofőr összekaparta a kukákat és továbbment. Pár perc múlva pedig jött egy kukásautó, amiről lepattanva az emberek eltakarították a maradék mocskot is. Meglepett, de örültem. És újra elszunyáltam.

Mordor újabb furmányoskodásai

Tegnap óta kicsit lehiggadtam, de próbálom a felejtés homálya által még nem ellepett pillanatokat visszaidézni. Gollammal futottam össze a lépcsőházban. (Akit érdekel, keresse meg, ki is őasszonysága.)
Gollam: - Szia! Tudom, hogy sietsz, de valamit szeretnék mondani.
Én: - Szia Gollam! (Figyelő tekintetembe némi rosszallás vegyül, próbálom érzékeltetni, hogy a munkaidőm rövidesen megkezdődik, pattannék már a tetthelyről.)
G: - Banyapók volt lent a pincében (mert pontosan odavaló - gondoltam én), és szennyvizet talált lent, meg üres üvegeket szétdobálva.
É: - És most akkor nekem ehhez mi közöm?! Én csak a ZSÁKOKAT találtam a pincében...
G: - Szólni kéne a közös képviselőnek, mert biztos egy hajléktalan költözött be.
É: - Nem vagyok én házbizalmi!
G: - De hát számvizsgáló bizottsági tag vagy. Szóltam X-nek is (ő is SZB tag), de ő se szólt még.
É: - Nézd, másnak is van szája ebben a házban. Nekem ezért senki nem ad fizetést, a telefonomat meg fizethetem magamnak, szóljon, aki akar. Szia!

Hobbiállat

A kisállattartás, mint már kifejtettem, nem lakásba való véleményem szerint, de az élő természet mindenáron betüremkedik hozzám. Ma reggel a függönyömön egy imádkozó sáskával néztem farkasszemet. Sikítani nem sikítottam, de a pánik igencsak eluralkodott rajtam, miszerint hogy az ördögbe' kaparom le onnan és hajítom ki az ablakon, anélkül, hogy hozzá kéne érni? Mert persze a függöny belső oldalán kuksolt (éjjel még hallottam is valami motozást, talán akkor pottyant be a szerencsétlen), és amikor megpróbáltam kifelé töfködni a függönyt, őkelme belecsavarodott. De aztán egy hirtelen kikanyarodással végül belátta, itt nem sok keresnivalója van.
És a táplálkozási szokásait nézve még a házi pókjaimmal is megküzdhettek volna (belőlük csak limitált mennyiséget tartok, hogy a légy és szúnyog típusú ügyfeleket lerendezzék) ...
Hát, velem ilyen horrorok esnek meg, nap mint nap.

Nincs kedved?

Ligettől nem messze. Nemrég. Kicsit zsíros hajú, kipirosodott bőrű szőke csávó, talán szabadtéri munkán edzi az UV-vel magát.
-Szia!ALigetbenvoltál?- hadarja.
-Hello! (Értelmetlen nézés.)
-Szia! A Ligetben voltál? Volt valami?
-Nem, nem onnan jövök. Nem tudom, volt-e valami.
-Nincskedvedbeszélgetni?
-Mm. (Fejrázással kísérve.)
-Sietsz valahová?
-Ühüm.
-Kár. Pedig jól nézel ki. Szia!
-Hello!

Celeb Rita

A hír ugyan tegnapi, de összefutottam Mick Hucknall-lel. Na jó, ez így kicsit lazán fogalmazva... valójában ő és oldalbordája a Bazilikától jövet fordultak rá az Október 6-a utcára, ahol épp új várost vagy jövőt vagy nem emlékszem mit építenek gőzerővel. És hát ott. Persze nem volt semmi más, mert ők rohantak, talán a szűk hely miatt érezhették, oda a menekülés, ha netán még más is nagy szemeket meresztene rájuk, mint idétlenül vigyorogva tettem én is. Merthogy az idei júniusi magentás koncert után teljesen elköteleződtem a Simply Rednek, amely momentán úgy tűnik szünetel vagy felhagy együttesként a dógozással.

Uccaseprő

Régóta figyelem, s bár eleinte azt hittem, aktuális baját osztja meg a világgal szitokszavakon keresztül, egyre inkább azt érzem, hogy Rosinante nélküli magányos harcossal állunk szemben. A Bazilika 300 méteres körzetének utcaseprője. Az a fajta kövér, aki már majdnem minden mozdulatát csak enyhe szuszogás kíséretében lesz képes lassan végrehajtani. Munkaruhát ha kapna se viselne, bézbólsapka, ujjatlan polló és susibermuda az átlag szerelése, férfias borostával keverve. A seprű nem is seprű, hanem egy eltúlzott méretű fűnyírónak álcázott mechanikus seprőszerkezet, a gépieket mímelő forgótárcsás seprűfejekkel. Hajtója a puszta emberi erő. És a fazon meg folyton káromkodik, mikor tolja. Válogatott szavakat szór szét. Van, hogy nevetésre sarkall, de ma reggel kifejezetten gyomorforgatónak találtam.

Árulkodó Júdás

Szeretem a szabályokat. Nem mindegyiket, de ha valamit alkalmaznak rám, akkor következetességet várok el, és nem jól tűröm, ha a számonkérés csak a hozzám hasonló, mafla béketűrőkre vonatkozik. Ilyenkor szoktam az igazságérzetem vezetése alatt akadékoskodni, kilépve a mafla szerepköréből. Munkába menet, munkából jövet stabil pont a Bajcsy-Zsilinszky úti földalatti megálló. A BKV előszeretettel játszik a földalattit használók idegeivel. Talán mert itt több a turista, aki nem érti, mi a baj a jegyével, és inkább fizet, mintsem megszégyenül. Vagy mert itt kicsik a kocsik, ha valaki jegy nélkül van, sokáig nem fut, főleg ha egyszerre 4 ellenőr is bepakolja magát a fülkébe. Bár, akkor se nagyon történik semmi, hisz múltkor láttam majdnem felrobbanni egy ellenőrt. A velem szemközt ülő középkorú, kicsit pökhendi fickó "belekötött". Vagyis csak szóvá tette azt, ami az arcomon ott volt nekem is, csak én előkotortam a pár perce másik megállóban már lobogtatott bérletem. A fickó pont emiatt közölte, hogy sajnos ő újra nem veszi elő. Az ellenőr arca torzult és rendőrrel fenyegetőzött, persze ez kb. egy izmos anyázással volt egyenértékű, a fickó kiszállt, se rendőr, se bünti. De legalább pár utas jót röhögött a puffogásukon. És mellesleg igaza volt a fickónak.
Vissza a Bajcsyra. Időnként ideállítanak pár ellenőrnek látszó alakot. Esős időben ők kicsit kijjebb állnak az aluljáróból, hogy még ne érje őket a permet és rágyújtanak, a füst meg frankón száll befelé...
Tegnap hárman értük el egyszerre a megállót. Egy idősebb férfi, egy tinikislány meg én. Férfi elé beáll Marinéni, férfi bérlet mutat, besétál. Én is kutatom a papírt, a kislány meg csak simán elcsusszan mellettünk, mintha hazaért volna. Marinéni bambán utánanéz (mellesleg egy jól irányzott vetődéssel súlykülönbséggel simán leterítené), de egy tiltakozó szót azért csak vártam volna tőle, ha erőszakot nem is. Erre bedurrant az agyam, és megkérdeztem tőle: Ez nem mindenkire vonatkozik? Mert akkor én sem kotrom elő... Mire ő dadogott valamit és a kislány után szólt.

Privát magány

Egymással szemközt ültünk le a földalattin. Teljesen átlagos nőci, saccolnám, hogy olyan 40 körül levő. Mikor bepattantak a kocsi kinevezett karszalagosai, egymásra néztünk, megbeszéltük micsoda lehetetlen húzás a kedves BKV részéről, aztán pici szünet után folytatta a beszélgetést. Hogy ő öt napja van új munkahelyen és már be is hívta az osztályvezető, hogy közölje vele, hogy vegyen vissza az öltözködéséből. Ami egyébként konszolidált családanya fazon, bár nem lehetetlen, hogy hősünk nem család és nem anya. Megnyugtattam, hogy én sem értem, mi a kivetnivaló a ruhájában. Kicsit zavaró volt ugyan, hogy ezt háromszor, háromféleképpen is meg kellett erősítenem, mert a kommunikáció csak nem akart csitulni. Pedig ahogy lehuppantam, már el is kezdtem markolászni az épp aktuálisan olvasott könyv formájú szösszenetet.
Mindegy, akkor most beszélgetünk. Amúgy míg én következetesen magázódtam, jött a kérdés: És te hol dolgozol? Próbáltam diszkréten mondani a semmit, zavart tekintetű (beképzeltem-e vagy valóban az volt, nem tudom, s közben azt sem tudom, a saját tekintetem milyen volt) idegenekkel rövid idő után elveszítem amúgy sem túlzott nyíltságomat. Majd jött velem tovább a villamoshoz. Á, neki is jó az én villamosom. Aztán mázlimra észrevette magát és ott már levált rólam, de amikor leszállt, leste, én maradtam-e?
Nem bírtam eldönteni ideggyógyászati eset volt, vagy magányos, esetleg magányos leszbi, vagy mégis, miért nyomult ilyen elszántan. A jehovák ennyi idő alatt már minimum kétszer megpróbáltak volna megtéríteni, de ő ezzel nem próbálkozott.
Az imént meg házaló jött, nyílászáró felújítás. Már épp rázárnám az ajtót, mikor némileg arcátlanul kért egy pohár vizet. Adtam. Úgy itta meg, mint aki fél éve bolyong a sivatagban és már a könnycseppeit is mind lenyalogatta az arcáról. Kért még egy pohárral. Aztán elhúzott. Pedig majdnem megkérdeztem, adjak-e neki 200 forintot, hogy a sarki közértben vegyen magának vizet. Persze egyből megfordult a fejemben, hogy tolvaj és szétnézni jött.

Kisköcsög

Az Oktogonnál lementem a földalattihoz, bérletkotrás, mutatás, megállás az elején. Már a bejáratnál feltűnt a kedvespapa a kislánnyal. A látványban elsőre semmi különös nem volt, csak nem értettem, hogy kedvespapa mit ordibál a telefonba. A 4-5 éves körüli szőke kislány megszeppenten figyeli.
Hátranézek, mert kedvespapa továbbra is összefüggéstelenül, de folyamatosan emelt hangon szövegel valakinek és közben korholó tekintettel bámul a kislányra. És folyamatosan káromkodik. És a legfinomabb kifejezés, amivel a porontyot illeti, a kisköcsög. A többit inkább nem idézném. Nem értem, mi a csuda lehetett, ami miatt így megdühödött rá. (Azt még fennhangon hozzáteszi, hogy az ő anyja gyógyszerfüggő volt, az apja meg alkesz, és az ő kezét senki nem fogta, és tessék, itt van ez... bámul megint a kislányra.) Az egyértelmű, hogy tök mindegy, mi történt, ezt az embert egy félreeső sarokban kellene karóba húzni, a lánykát meg haladéktalanul gyereket nevelni akaró és arra képes nevelőszülőknek adni, akik tudnának neki segíteni abban, hogy ezeket a korai rossz emlékeket elfeldje. Csak annyit értek a szóárból, hogy valahol voltak, ahol a többi gyerek jól viselkedett, a kislány meg behisztizett.
Mexikói út, végállomás. Villamoson. Kedvespapa egy karjánál fogva durván felrántotta a kislányt a villamosra. Az meg se mer pisszenni. Egy ideig csöndben ülnek, a kislány az ujjpercét rágicsálja, és néz nagy szemekkel a semmibe. Kedvespapa rákezdi. Közel hajol hozzá, sok jót nem sejtető hangon, fojtott dühvel sorolja válogatott szitokszavait, és hogy majd ha elkezd iskolába járni a kislány, akkor megmutathatja, addig ő le nem száll róla, míg ki nem hozza belőle a kitűnő tanulót. És hogy semmit se kap mostantól, csak ha mindenért megdolgozik. És ezért egyszer még hálás lesz neki.
A fonál, ami soha nem volt meg, végleg elveszettnek tűnt, mikor a kretén kimondta a bűvös szót: portfólió. Abból kiindulva, hogy a kislánynak és ennek a selejtnek semmi köze nem lehetett a tőzsdéhez vagy az üzleti élethez, csakis arra tudtam következtetni, hogy gyerekmodellt akart a kislányból faragni, hogy keressen pénzt a gyerek. Neki. A kislány meg nem tudott szerepelni a válogatáson, mert megijedt.
És tovább rágicsálta az ujjpercét...