Forgalmi akadály

Nagy a hőség. Szél alig, a nap éget, pedig már estefelé van. Felszállok a villamosra. Pár perc után szól a vezető, hogy a villamos nem a szokott vonalon jár, mert a sínekkel valami történt a meleg miatt. Nekem így is jó, pont ott szállok le, ahol még a saját vonalán megy. Az egyik megállóban felszáll egy vak lány. A vezető azonnal megszólítja, elmondja az infot, és hogy ne aggódjon, segít neki, csak maradjon a közelében. Onnantól beszélgettek, a vezető pedig kerített valakit a lánynak, hogy megtalálja a pótlóbuszt.

Túl, túl, messze túl...

Pár napja munka után mentem a metróhoz a Deákra. Szemközt jött egy cigány párocska, de ahogy közelembe értek, a fickó távolodva a csajtól nézett rám, kérdezni készült valamit. Épp olyan kedvem volt, hogy gondoltam, meghallgatom, mit akar, hátha kivételesen nem pénzt lejmolni, mert azt úgyse adok.

Megálltam, ő szemközt. Egyelőre még csak nézett rám, elkezdte mondani az első szavakat és ekkor megváltozott az arckifejezése. Az addigi kérdő tekintet jól begyakorolt esdeklővé változott. Ekkor önkéntelenül is nevethetnékem támadt. Nem a kárára. Egyszerűen csak lenyűgözött ez a bámulatos képesség, hogy egyik pillanatról a másikra a magabiztos, átlagos arcból hogyan fabrikált rutinnal kéregető arcot magának. Mert ő huszonvalahány éves korára ebben már profi volt. Egyébként szépen volt felöltözve, tiszta és ápolt volt. Ettől persze lehet, hogy pénze nem volt, de rossz lemezt tett fel. Miután elmosolyodtam, gyorsan közbevágtam, hogy ha pénzt szeretne kérni, most fejezze be. De ő makacskodott és gondolta, aduászként bedobja a tutit: ő tulajdonképpen határon túli és itt nincs se pénze, se munkája. Szegényke, azt hitte, ez majd meglágyítja a szőrös kapitalista szívem. Pedig csak tovább erősítette az elhatározásom, hogy egy fillért se. Kéregetni otthon is tudna, ezért nem kell átköltözni. Már ha tényleg erdélyi és nem csak egy leleményes honfitársunk.

Foci a téren

Nézem milyen lelkesen futnak a préda után. Az egyik elkapja, megpörgeti a levegőben, de hagyja, hogy visszazuhanjon a kőre. Szélről egy másik ráront, de mellényúl. A harmadik is támadásba lendül, haladnak előre a kockakövön, bukdácsolnak. A reggeli napban rohangásznak, valahogy harmonikus az egész kép. Együtt vonulnak tovább a képzeletbeli pályán. Néha kicsit összevitáznak, kié a passz.

Galambok reggeliznek egy szétcincált zsömlét.