Szemközt árad a tömeg, péntek 5 óra tájt. Kicsi pixelek, akikből a nagytotál összeáll. Nem olyan hömpölygő és áthatolhatatlan, mint akár Kínában, akár New Yorkban, de nekem ez is bőven sok. Cikáznak az arctalan emberek. Ránézek az órára a telefonomon, felkapom a fejem, ne menjek neki senkinek, majd vissza. Az agyam jelez, hogy nézzek vissza, valami nem oké. A masszában, ami szembejön feltűnt egy arc. Nem szebb, nem jobb, mint a többi, Kicsit, mint a piros ruhás nő a Mátrixban, csak ő másképp más. Kalap rajta, mint sok más huszonévesen, alatta pedig erőteljes sminkkel átrajzolva a vonásai, vastag és széles, kissé elnyitott száján erős rúzs. Az egészből ezt láttam, mikor felnéztem a tömegre. Mint Joker a Batmanből, vagy a nevető ember. Magabiztos pókerarccal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése