Szabad-e?

Tegnap éjjel vagy ma kora hajnalban, mikor az aktuális varrós projektemet egy alvás erejéig félretettem, eszembe jutott, hogy ki kell kotorni egy kézkrémet a fürdőszoba szekrény mélyéről. WC tetőre feláll, szekrényt kinyit, fémdobozról lepakol, a lepakolt dolgokat tetszőleges helyen és testhajlatokban ideiglenesen őriz, fémdobozt felnyit, krémet kiszed. Mivel túl késő vagy túl korán zajlik mindez, a reflexek nem a legjobbak, s bár a bennem élő felnőtt mondja a bennem élő gyereknek, hogy nem jó helyen van az az ordenáré szagú gagyi parfüm, ami a légfrissítőt hivatott helyettesíteni, miután kiderült, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, ez esetben győz a bennem élő gyerek. Az üveget meg leviszi a gravitáció, hiába nyúlok mind a 8 balkezemmel utána. Rögtön a parfümöt még egy sampon is követi. Miközben erősen koncentrálok, hogy más már ne zuhanjon le, szemüveg nélkül próbálom észrevenni, vajon került-e üvegszilánk a papucsomba, mert ha nem akarok egy örökkévalóságig bűzös lakásban lakni, akkor bizony ezt föl kell itatni mielőbb. Papucs felvéve, nagy üvegdarabok összeszedve, maradék feltörölve, majd lájtos felmosás és tente. Hajnalban már úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, mikor a húsvét hétfőn begyűjtött fél liternyi kölnitől szaglottam húsvét utáni kedden, amit az iskolai locsolkodás miatt csak aznap este mostunk ki. Már a belső szerveim is kölnitől szaglanak, mert a tüdőmben a hörgőcskék fuldokolnak. Én így ünneplem a húsvétot, na.