Azért a budapesti városvezetés tud valamit. Meg hát a reformok is működnek, ezt érezni is a bőrünkön. Meg a nadrágszíjon, amit a hátunkból hasítottak. A szokásos esti futást még a szeptemberi hőgutában akartam abszolválni, így nem túl nagy kedvvel, de mégis nekivágtam. Már csütörtökön tudatosult, hogy most hétvégén megint zsibvásár lesz, de ennek előjele már ott is állt a Pecsa mögötti réten: felállítottak két igényes körhintát, a fű épen maradt részeire meg ráálltak a kamionokkal, személyautókkal. Okosan adják ki mindig az engedélyeket, a lényeg, hogy a fűre lehessen telepíteni teljesen felesleges baromságokat, lehetőleg tonnás nagyságrendben, mert úgy lehet igazolni, hogy hajde azért ment ennyire tönkre a park, merazemberek...
Mára ehhez kapcsolódott a námzéti vágta összes szépsége és a lószarszag. Mellesleg a szagos része nem zavar, még mindig jobb, mint kipufogógázt szívni. A Kertemben is mintha cincogott volna valaki, de nagyon diszkréten csak. A Pecsában viszont épp ment a Pecsa virrasztás, vagyis a Pecsa bezárását sirató koncertek egyike. Túl nagy tömeg nem lehetett, a taps elég gyenge volt, persze lehet, hogy csak televanaváros Vörös István nem ért el több emberhez. Mindeközben a szabadtéri színpadtól egy bagolyköpetre odatelepített vurstli körhinták DJ-i tolták a mannát, a 90-es évek diszkóslágereit naprakészre mixelve, hogy I wanna touch the sky, I wanna feeel soooo high, meg Gala hajdani slágerét, amikre jó 15 éve biztos buliztam is (amikor slágerek voltak, akkor alternatív voltam épp, ez nem fért bele). Kicsit kakofón lett az eredmény, de Kodály és Bartók hazájában még ezt is szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése