Heu Réka

Ha már társasház...épp most olvastam egy rövidke posztot arról (gondolom, vagy valami reklámblog, vagy valakinek még több a hülyeségekre fordítható szabad ideje, mint nekem, ezért fogott bele), hogyan lehet megakadályozni, hogy a közös képviselő lopjon. Ezt a forradalmi jelentőségű ideát nyilván meg kell ismerjem, főként, ha a titokért nem kérnek egy rakás pénzt sem a beavatottaktól. 

Az ilyesmivel csak az szokott a baj lenni, hogy az emberiségnek a Föld történetéhez képest oly csekély, ámde mégis kiemelkedő jelentőségű története során bizonyítottá vált, hogy ezek a módszerek ilyenformán nem léteznek. Körülbelül úgy, mint ahogy lefogyni sem fogunk pusztán attól, hogy beszedjük a csodaszert és továbbzabálunk, vagy, hogy elképzeljük alfa állapotban, hogy fogyunk. (Itt jegyezném meg, hogy az alfa hímek kifejezés elsődlegesen nem agykontroll tevékenységre utal, de jelenléte nem kizárt.) 

A lopásgátlós módszer lényege, hogy legyen kettős aláírás. Ha nem reggel lenne és ugyanúgy szeretnék hangosan ásítozni, kacarászni, és úgy általában, kiabálva élni az életem, mint a szomszédaim, akkor valószínűleg hasamat simogatva, hátradőlve (hogy több levegő áradjon be), hosszú percekig tartó hahotába kezdtem volna. Ehelyett eszembe jutott, hogy inkább ide írok. 

Nálunk ugyanis évek óta kettős aláírás volt. Eleinte én írtam alá, mikor még aktív voltam, és hát jópár olyan számla van, amit most nem hagynék jóvá, akkor jóhiszeműleg, a pénzügyekhez különösebben nem értve (az átlaghülyéhez képest kicsit jobban, de az is nulla) aláírtam, főként annak a bűvös mondatnak a hatására, hogy De hisz a munkát elvégezték!, nem tehetem meg, hogy nem írom alá. 

Évek óta Gríma írt alá, ő jó viszonyban volt Szauronnal/Szarumánnal. Pár éve volt egy probléma a stranggal, pechemre pont az én szakaszomon, Gríma és pereputtya a nyakamra jártak, hogy ők bizony áznak miattam (közvetlenül alattam laknak). Oké, bontás indul. Megjön a kirendelt maestro (az, hogy több árajánlat, sajnos többszöri rikácsolásra sem sikerült, így ilyen esetekben is a sztenderd szaki jött), aki egy fiatal srác meg a káromkodós papa. Papa élből szid mindenkit, aki őelőtte a vizes blokkokon dolgozott, mert csak. Hogy enyhítsem felindultságát, szóba elegyedünk, és hoppácska, kicsúszik a számon, hogy ez a nyavalyás Szauron. A srác sokat sejtetően tromfol, hogy ő de még hogy, ő sokkal jobban utálja. Ha nem zavarodtam volna meg teljesen, akkor még hozzáteszi, hogy immár 28 éve. Kicsit kivert a víz, mert saccra kb. annyi lehet a fiú...előző házasság, épp anyut szidjuk most már hárman. Javagyúgy. Első zavaromban megjegyeztem, hogy a véleményem egy esetleges szembesítéskor is vállalom, nem vagyok görcs, de fölöslegesnek bizonyult. Ezt követően némi nem túl meggyőző szerelők közötti szóváltást hallgatva kissé elbizonytalanodtam, hogy valóban akkora-e a hozzáértés, mint ami elvárható (maestro meg se próbált szólni a fölöttem lakónak, hogy a bélműködését most egy cseppet hozzánk igazítsa, vagy legalább nekem szólt volna, lakik-e valaki fönt), de aztán már mondták is, hogy kész, a bontott részt még hagyni kéne kicsit száradni, utána majd jönnek vissza, hogy a kibontott részeket visszacsempézzék (persze lepattant itt-ott és ebből nincs tartalékom). Boldogan útnak eresztettem őket, kicsit zavart ugyan a fedetlenségből fakadó konstans bűz, de hát pázsitillat mégse lehet. 

Gríma is jött érdeklődni és hát az élet az olyan, hogy helyzetet teremt, bámulatos drámákat olykor...a fölöttem lakó épp elkezdett zuhanyozni és a csodálatosan elkészített műből csak úgy ömlött. Mondtam Grímának, hogy mialatt én folyamatos felmosás módban víztelenítem a fürdőszobámat, próbáljon bejutni a fölöttem lakó pasashoz (rács van, csengő nincs), hogy most azonnal fejezze be és ha lehet, kérje el a számát is, mert lesz még itt balhé. Oké, idáig eljutottunk, mondtam Grímának, hogy ugye egyetért, ez nem fizetendő számla. Visszahívtam a meastrot, még a házban volt egy másik lakásban, jött, elborzadt és valamit csinált (veni, vidi, vicc). De ekkor már kezdett elegem lenni és eldöntöttem, ez az ember majd akkor teszi be újból a lábát, mikor az orrocskáját belenyomjuk abba a szarba, amit csinált. Hívtam a vizesem, akit ugyan körbe kell udvarolni, hogy kijöjjön, de ő az a fajta, aki szeret az értelmiségi nőnek újat mondani, legyen az akár a bojler fűtőszála, vagy a dilatáció. Sajnos csak két nap múlva jön. Ok. Én adminisztráltam, fotóriport részletességgel, vécét és környékét ennyit nem fotózott még ember. (Robert Redford hetvenes évekbeli filmjei jutnak eszembe, amikor oknyomozó újságírót játszott.) A vizesem mutatta az iskolapéldát, hogy mi is van akkor, ha kisebb áteresztőképességű csövet, nem megfelelő szigeteléssel próbálunk a szennyvízelvezetőbe tenni, ismét fotózgattam, anyáztam Szauront és kedves ex-családját, és kivágtam az udvarra a kiszedett szar csövet, hogy majd Szauronék eltüntessék. A történet további része nem érdekes, természetesen Gríma csak velem keménykedett (addig nem lehet betemetni a bűzölgő bontást, míg ők áznak, nehogymár, de a számlát, ami nem csekély összegű volt, azt bezzeg simán aláírta). Ennyit a kettős aláírás csodájáról. És mielőtt azt hinnénk, hogy ez egyedi eset vagy titkos összeesküvés van a háttérben, jelzem, hogy az emberek zöme nem szeret konfliktust vállalni és valakinek azt mondani, hogy én ezt nem fizetem ki, mert szar munkát végeztél...no, ezt nem vállalják fel.