Sem a brit, sem az amerikai, de még a svéd tudósokkal sem egyeztettem előzetesen, kizárólag saját megfigyeléseimen alapulnak az alábbi sommázatok.
A férfiak képtelenek hosszú bottal közlekedni. (A már-már spárga szélességű terpeszben ülő urakról talán majd egy másik posztban megemlékezem, itt csak a hosszú tárgyakat cipelőkre gondolok nagy szeretettel.) Középkorú pasas a zebránál, mögötte hasít a villamossín, de a megállóba nem igazán lehet eljutni, mert okosjózsi pont ott hadonászik egy 3 méteres fém valamivel, ami valószínűleg nehéz, ezért izeg meg mozog a kezében. Érdekelt volna, vajon eszébe jutott-e, hogy ne a talajjal párhuzamosan tartsa mindhárom méterét, de nem különösebben akartam megszólítani. A zebrán átmenve kicsit megemelte a cuccot, csak valószínűleg nem bírta, így újból felvette a lovagi tornás pózt, csak a ló hiányzott alóla, meg az a pár ember, akit akár fel is nyársalhatott volna. Értem én, hogy egy ekkora szarral nehéz értelmesen közlekedni, de a szétnézést még senkinek nem tiltották meg. Tegyük hozzá, hogy ha mindezt a nevetséges bénázást egy nő adja elő, akkor egyből cöccögött volna a férfitársadalom, hogy hát igen, csak egy nő.
Enyhébb formája a hosszúbotos jelenségnek, amikor egy terebélyes, összezárt ernyővel sétál emberünk, de még így is hatékonyan le lehet vele csapni embereket. Ha csapnivalóak, ha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése