Horvátországi kalandok

Van, akinek a Balaton a Riviéra, nekem meg a tűző napon a rácsfestés Horvátország. Gondoltam, közzéteszek egy kis útibeszámolót, képek nélkül, hátha másnak is kedve támad hozzá.

Természetesen mást is elküldhettem volna magam helyett Horvátországba, de amikor korábban szó volt néhány apróbb, elvégzendő munkáról, akkor rákérdeztem a rácsfestésre is, és azzal a feltétellel vállalták, hogy ők biza nem csiszolják. Márpedig ez anélkül már nem kóser, ha meg már lecsiszolom, akkor nem hívok ki külön egy másik picassót, hogy pingálja le, nem matyóminta kell rá, vagy Dali-féle elfolyó idő. A csiszolós posztban már írtam, hogy a júliusi hőhullámot ügyesen kicseleztem, de akkor még nem sejtettem, hogy az iskolakezdés küszöbén is kapunk még egyet a nyakunkba. Tegnap este ki is találtam, hogy fogom csinálni. Korán reggel kelek, még kellemes időben lemázolom az első réteggel, mivel a kelő nap pont telibe kapja az ajtót és a rácsot, majd ezt követően koraeste, még futás előtt ráhúzom a második réteget és elégedetten karbateszem a kezeimet. Vagy kezeimbe teszem a karjaimat, tök mindegy.

Reggel 7.05-kor arra riadtam, hogy máris bazi meleg van. Mindegy, ennek ma meg kell lennie. Az ébredés nem megy olyan egyszerűen, egyórás tinglitanglizást követően lekaptam a helyéről az alulétrát, elő a rozsdabarát festéket, hígítót, pemzlit, kikészítettem újságpapírokat, fröccsenésgátlónak, és kivettem két pár eldobható nőgyógyászkesztyűt, mivel munkáskesztyűm nem volt és a precíz mozgásokat egyébként is kb. annyira gátolta volna, mint a hajdani első búvárruhák a benne lévőket a normális mozgásban.

Kezdjük a tetején, az a leggázabb, nehezen hozzáférhető, létrázni kell, a külső részen ráadásul alattam a diszkrét három emelet és a keskeny függőfolyosó pont arra jó, hogy ne gátoljon a kilátásban. (Kissé tériszonyos vagyok, de ettől még érdekelne, ha valaki tudja, hol lehet nem túl drágán hőllégballonos útra menni, egyszer kipróbálnám, persze lehet, hogy összegömbölyödve a kosár résein át mernék csak bámulászni, de akkor is.) Az első dolog az volt, hogy a reggeli, még nem bejáratott izomzatom sehogy se akart festeni, az ecset egyből kirepült a kezemből, kis fehér csíkot kanyarintva az ajtófélfára, s miközben a mentésére indultam, minden erőmmel azon voltam, hogy a kezemben tartott kis dobozka festék ne menjen ki, mert akkor kudarcba fullad a tervem és ma nem lesz festett rácsom. Aztán lényegében ennyi is volt az összes probléma, leszámítva, hogy mivel bazi sűrű a festék és utasítás szerint nem hígítandó, vastagon kell felkenni, a kezem majd leszakadt. Néha azért az ecsetet megpucoltam, mert már nem hajlott, ilyenkor kinyomtam, amennyire tudtam, de így is idő volt, míg beállt a megfelelő sűrűségre. Mivel híg tejbegríz állagú, így a festék szinte egyáltalán nem csöpögött, hiába készültem papírral, maximum, ha idiótán emeltem az ecsetet, vagy túl sok festéket kentem rá. Egyetlen dolog csöpögött, de az folyamatosan, rólam a veríték. Ugyanis már 8-kor odatűzött a nap, teljes erejéből, és már az is király érzés volt, mikor a balkoncserepeim mögött megbújva, pici árnyékban megpihentem. A sterilkesztyűk alatt a hintőporos réteg egybemosódott a belefőtt és vizesedett kezemmel. (Filmekben mindig olyan szexinek ábrázolják a barkácsoló nőket, na azt hiszem én vagyok a kivétel, ami a szabályt erősíti.) Aprócska gond, hogy a hőségben a "fejezzük be gyorsan" elvet követve nem éppen ésszel kenegettem, illetőleg volt benne logika, de időnként elfelejtettem, hogy mi is, szóval voltak szakaszok, ahol nem tudtam eldönteni, hogy az már le van-e kenve egy réteggel, vagy ott egészen egyszerűen jó állapotban maradt a korábbi festés. Pillanatnyi döntéseim alapján hol hagytam békén, hol áthúztam rajta az ecsetet még vagy kétszer.

Sose becsültem le a nyári hőségben dolgozó melósokat (nekem vagy napszúrásom, vagy izomlázam lesz a maitól), de egy-egy ilyen projekt után mindig kicsit jobban tisztelem őket és irigylem saját magam, hogy irodában, kényelmes széken növelhetem tovább a seggemet. (A pályaválasztás gyötrelmeitől szenvedő gyerekeknek mondom, érdemes tanulni, az ugyan nem biztos, hogy itthon - na, megint egy kis politika - , de határozottan érdemes. Ugyanakkor nem ártalmas az sem, ha az embernek a klasszikus értelmiségi tudása mellett van egy kis gyakorlatias tudása, tehát nyugodtan lehet valamilyen szakmát is tanulni, ha egy kicsit is érdekel, mert jól jöhet még az. A barkácsolás meg kifejezetten hasznos szokás, amennyiben nem a Mekk Elek iskola tanait követjük.) Ami miatt a melósokat is lehet irigyelni, az az, hogy látják a munkájuk eredményét. Fölkelt, melózott és ez lett belőle. Én mit látok a munkámból? Legföljebb a ketyegő órát, hogy hánykor is nyomjam meg a shut downt a gépemen. Amit csinálok, a legritkább esetben jár valódi elkészüléssel. 

És tudom, hogy korántsem szépen festettem le a rácsot, de sokáig fogom még elégedetten nézni, mert én csináltam, és tegyük hozzá ez a festék ügyesebb, mint az én festési technikám, még így is jól fog kinézni. És sokáig fogok jó szívvel emlékezni erre a horvátországi nyárra.