Hidegráz

Kellenek közhelyek és közhelyes kifejezések, legyártott sémák, különben az emberek zöme nem tudna beszélgetni, meg a nyelvnek aktív részei ezek is. De ettől még nem kell ezeket a fordulatos megfogalmazásokat szeretni. Van köztük néhány olyan, amitől hideglelést kapok. 

Az egyik, a jövök, megyek, intézkedek. Ez kb. azt a szitut juttatja eszembe, mikor a suliból hazafelé tartottam és a közvetlen mellettünk lakó szomszéd megkérdezte, hogy Hazafelé? Ezt akkor egy osztálytársam karikírozta kicsit, és én is csak akkor gondolkodtam el rajta, micsoda marhaság. De az értelme sose volt lényeg, nagyjából annyit ér, mint az amcsiknál a heeeejhavarjú, nem zavar, ha megkérdezik. Mondod, mert mindenki mondja, voltaképp egy barátságos gesztus, semmi több. De a jövök, megyek, intézkedek, az a triplasemmi. Általában olyan emberek használják, akik kicsit titokzatoskodva fontosabbnak szeretnék a saját szerepüket mutatni, mint amilyen az valójában. Vagy akik azt képzelik, hogy mások élete csupa móka és kacagás (hogy a fenébe lenne, már a törpöké sem volt az, Hókuszpókról meg ne is beszéljünk) és cikinek érzik, ha az övék meg nem az. Ugyanakkor meg az, hogy a saját életünkben észrevesszük-e a mókát és a kacagást, az meg rajtunk múlik (a szálka és az erdő itt is alkalmazandó összehasonlítási alap lehet). Ha csupa olyan dolgot csinálunk, amit nem értékelünk és nem érezzük vele jól magunkat, akkor abból ez lesz: jövök, megyek, intézkedek. Ha egy ilyen életet hoztunk létre, okoljuk érte magunkat bátran.

A másik kifejezés, amitől idegbetegséget kapok, az az épül-szépül.  Időnként szülővárosomra használja egy ismerős, aki hozzám hasonlóan vagy húsz éve nem ott él, nem is tervez visszamenni, de még mindig szeretné a helyi közösség szeretetét élvezni (társadalmi helyzete folytán pedig élvezi is, egészségére). Az, hogy most már több éve abban merül ki az épülés és szépülés, hogy valahol letaroljuk a zöldet (mert azt bizony gondozni kell, különben bazira nem szép(ül) a város) és a helyébe biggyesztünk cuki kis térköveket, soha nem működő szökőkutakat és láthatatlan közvilágítást, és hízunk az EU pénzén...ez nem épülés, szépülés. Kicsit úgy állok ehhez hozzá, mint Süsü, mikor a királyfi próbálja elpasszolni, hogy ne legyen magányos és elnyerje a királylány kezét. Értem én, hogy ezt kell csinálni, de miért? És ez a kifejezés frappáns tükröződése a jelenlegi politikai akaratnak, amelyik akkor is ránk akarja erőltetni a fele királyságot (bocsika, az már csődbe ment), meg a királylány kezét, ha azt egyik érintett sem akarja.