Polit Ica

Nem akarok itt hosszú sorokat a politikára áldozni (élből megvan a véleményem arról, ha valaki politizálni kezd és jön a maszlag dumákkal), de ma megint forog a gyomrom. Utálom, ha a postaládámat szemetelik tele választási mocsokkal. Csak azt utálom jobban, ha mindezt névre és címre küldik. Pedig nem kértem, nem adtam a nevem, nem mondtam, hogy szabad. Az előző kampányban a nagyok dobáltak drága, színes, de valójában színtelen, szagtalan ígéretpapírrepülőket. Most két, magát civilnek képzelő jelöltünk van a kompániájával. Boldog-boldogtalan munka helyett inkább jelölteti magát. Ica is. Az ő nevében jött a levél. Cirkalmas betűkkel, kórházzöld papíron, mert ők zöld érzületű civilek. Némelyik szót csak sokára bírtam elolvasni (jó volt a betűtípus választás, éljen Okos Tóni, a dizájner), de hogy otthonosan érezzem magam, már Icaként nevezi magát a levelében. Van szerencsém Icát ismerni. Ugyan egyszer találkoztam vele, de meggyőzött arról, hogy ő jó ember. Ráhagyom magam az első megérzésemre. És én még azt hittem, nem lehet engem befolyásolni a döntésben...frászt, csak a jó emberrel kell kampányolni. Egy jelölt kiesett. Meg az egész csapata.