Ha már így belejöttem a nyávogásba a hosszú hallgatás után, akkor folytatom a társasházi lét szépségeinek ecsetelését.
Tegnap, mikor hazaértem - viszonylag korán, de folyosószomszédaim már megelőztek - a lépcsőházi fordulóban üvegdarabok voltak szanaszét. Kitört a folyosón levő világítóablak, ami most már nemcsak a fényt ereszti be, de a szelet is rendkívüli hatékonysággal. Persze szomszédaim nem vették a fáradságot sem arra, hogy a közös képviselőnek szóljanak, ugyan, csináljon valamit, sem arra nem vetemedtek, hogy legalább a lépcső közepéről a szélére rugdossák az üvegcserepeket. Persze, a lépcsőházat akár tele is hányhatnák a szomszédok, akkor se történik semmi, csak azt tudom nekik kívánni, hogy látogassa meg őket egyszer a Hétszünyű Kapanyányi, aztán kicsit beszélgessen el velük. (Pedig az egyikük bizonyítottan takarításmániás a lakásán belül, múltkor a porszívója hangja ébresztett 3/4 8-kor. És olyankor igazán kitartó, szerintem még a nanopiszkot is kiporszívja a lakásból.) Jóóóóó reggelt Vietnááááááááám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése