Feladom

Azazhogy pont nem. Múlt időben. Nem adtam fel a lottószelvényt. Mert megsértődtem. Árkád, lottózó a metrószinten. Ha jól sejtem, megint sokat lehet nyerni, mert kígyózik a sor. Két pult van nyitva, két hölgy, mindkettőnek vörösre van festve  a haja - talán munkaköri előírás a sárga munkapólóhoz.

Mivel elfelejtettem tollat hozni magammal, meg mivel a lottózóban szokott lenni, először körbenéztem. Az asztalokon sehol semmi írásra használható cucc, ezért odafurakodtam az egyik pulthoz, a sor elejére, hogy kunyizzak egy tollat. Fél füllel hallottam a hölgy panaszos szavait, amit egy úrhoz intézett, de mintha az úr sikerrel járt volna, s kapott tollat. Pedig, mint megtudtuk, az összes tollat ellopják. (Azért az már a vég, mikor valakinek Szerencsejáték Zrt-s béna reklámtoll kell, amivel jó esetben 5 X-et lehet kaparni a papírra, de életem regényét nem azzal írnám meg.) Mosolyogva megkérdeztem, tudna-e esetleg kölcsönadni egy tollat. Erre jött egy adag hiszti, csak úgy ömlött a nyakamba. Én még álltam kicsit bambán, átsandítva a másik pultban ülő hölgyre, aki kicsit higgadtabbnak látszott, hátha neki van tolla. Ő nem értette a nézésem, ezért a hisztis nőtől megkérdeztem újfent, hogy egyáltalán nem tud egy darab tollat sem adni? Valamiért még mindig nyugodt voltam, pedig ilyenkor már paprikázódni szokott a hangulatom. Most meg valahogy még mindig csak mosolyogtam, és vártam, hátha megszán valaki. A hisztis nő megint nekem ugrott, épp csak nem küldött el az anyámba, mert nyilván elege van a hülye emberekből, akik nem elég, hogy lopnak, miattuk kell még szombat délután is a kalitkában ülnie, talán már össze is pisilte magát, mert nem volt ideje kimenni sem... (ez persze csak az általam elképzelt háttérinfo, a hőbörgés csak a tollak lopásáról szólt) amit én akár mind meg is értek, ha nem lábtörlőként szólnak hozzám. Mire a litánia végetért, otthagytam az üres szelvényt, azzal, hogy én csak kölcsönkértem egy tollat, de nem muszáj nekem kitölteni a lottót.

Nyilván, nem különösebben fájt ez sem a hölgynek, sem a nagyszerű cégének, amelynek még akkor is jelentős haszna lenne, ha minden szelvény mellé csomagolna egy gagyi tollat. Ráadásul az, hogy én kéthavonta otthagyok náluk 300 forintot - illetve ez esetben nem hagytam ott - alapjaiban nem rengeti meg a cég 2010-es gazdasági mérlegét, de utálom, ha valaki ok nélkül velem bunkózik. Szedjen Xanaxot. Vagy menjen nyugdíjba. Harcias kedvem csillapította valamelyest, hogy este megnéztem az Elizabeth első részét. Talán ma este jön a második, nem tudom. Ajánlom. A filmet. Az első jobb, mint a második, de a másodikban is jó színészek játszanak. (Cate Blanchett iránti elfogultságom mellett még ott van másik nagy ausztrál kedvencem, Geoffrey Rush. Ami viszont külön vicces, hogy James Bond egy kigyúrt, igazán harcos és elszánt papot játszik.)