Reklamatőr

Reklamálok, tehát vagyok. Nem, nem hiszem, hogy teljesen normális az a hozzáállás, ami az enyém, vagyis hogy szinte várom, mikor vágják át a fejem, hogy aztán jól reklamálhassak. De valahogy mindig olyan érzésem van, hogy minden egyes átvágással körberöhögnek. Lehet, hogy para, de azért az esetek jó részében nem alap nélkül való. Vásárló vagyok, a pénzemért kapok valamit, de ha az nem az, aminek lennie kell, hát szólok.

Legutóbbi pozitív mókázásom röviden a következő.

Az egyik kereskedőtől onlány megrendelem a könyveket, mindig kedvezménnyel. Van ugyan törzsvásárlói kártyám máshová, de az a rendszer nem eléggé vásárlóbarát. Eleve a kártyát én még akkor szereztem, mikor meg kellett érte szenvedni. Pár éve már utánadobják az embernek. De közben évente nullázza magát a kártyán felhalmozott összeg (addigi vásárlások), ami jogosíthat 5-10% kedvezményre. A lányos szolgáltató meg kártya nélkül ad neked 15-20%-ot. Hosszútávon ez mindenképp kifizetődőbb. Ja, és nincs lenullázás, csak összköltés.

Rászoktam, kényelmes. Ha megjött a rendelés, írnak, bemegyek a közeli boltba és fizetek, elhozom, olvasom. Nemrég találtam egy dvd csomagot, amit megrendeltem. Megérkezett, elhoztam. Itthon tűnt fel, hogy a csomag elegánsan fel volt bontva. Oké, akciósan vettem, de nem antikvár jelszóval (dvd-nél van ilyen kifejezés?). Mindegy, ha nincs vele baj, jó lesz. Azért kivettem a lemezeket a tokból, össze is voltak tapicskolva. Vagyis valami kulturált magyar vásárló megvette, gondolom átmásolta, majd reklamációval visszavitte, ők meg nem akartak rajta bukni, hát hozzám vágták. Nem esett jól, de mindegy. De mivel para vagyok, gondoltam bebiztosítom magam. Írtam az ügyfeleseknek, hogy ez és ez történt, otthon vettem észre, ha netán gubanc lenne a filmekkel, garancia lesz-e rá, főleg, hogy nem holnap fogom végignézni, talán csak hónapokkal később. Ha egyszerűbb nekik, beviszem cserére, de az is elég, ha biztosítanak arról, hogy vállalják a felelősséget. Pár órával később lelkes ügyfeles kislány válaszolt is. A fejem vörösödött, elborult az agyam. Merthogy közölte, hogy kizárt, hogy ők ilyet adtak el nekem, biztos, csak szállítás közben sérült. De ha gond lesz, kicserélik, ha hibás, én meg nézzem meg legközelebb, mit veszek tőlük.

Izomból passzoltam vissza a labdát. Először is, nem sérült, láthatóan felvágták a fóliát, a lemezeken ujjnyomok. És mivel épp elég pénzt költöttem náluk, eddig minden oké is volt, azt gondolom, nem ezzel a hozzáállással kellene a dolgot kezelni, tehát most már az a kérdésem, hogy kicserélik-e nekem a terméket. Legközelebb meg majd kinyitom a szemem, úgy fizetek náluk.

Semmi válasz. Közben gondolkodom, hogy volt-e értelme hisztizni, mindenesetre félretettem a csomagot porosodni, hátha válaszolnak. Szerettem náluk vásárolni. Minden kötelezettség nélkül ők a legolcsóbbak nekem. Ha elutasítják a hisztimet, én tuti nem megyek hozzájuk újra, de ez nekem többe fog kerülni, mint nekik. Mindegy, akkor is, pukkadjanak meg. Ha a kislány élből elnézést kér, felajánlja, hogy ha akarom, kicserélhetem, lehet, hogy tojok az egészre, és boldogan birtoklom a cuccot. De gyakorlatilag azt állította, hogy hazudok. Holott én csak bíztam abban, hogy ők tisztességesen kereskednek és ha valamit újnak neveznek, akkor azt is adják el. Nem, csak pukkadjanak meg! Legföljebb majd kevesebb könyvet veszek. És közben dühömben az összes hírlevelükről leiratkoztam, készülve a sanyarú ínség időszakára, amikortól nélkülük kell léteznem.

Két hét eltelt, egyszercsak jött a levél, hogy mea culpa, rendeltek újat és lesz csere. És lett.

Ebben csak az a vacak, hogy ha én nem csapkodom az asztalt, akkor ők szarnak a fejemre. És itt ez az alapeset. Pedig nem azért fizetek, hogy átvágjanak. Vagy ha használtan akarja eladni, hirdesse úgy.

Mindenesetre örülök, hogy végigihisztiztem a dolgot, jobban örültem volna, ha ezt eleve máshogy kezelik. Vagy ha az egész meg se történik.