Hosszú ez a zebra. Átszabdalja két villamossínpár, járdaszegély. Az egyik felén átérek, várom a járdán, hogy újra kizöldüljön. Pampalini öltözékben a túloldalon középkorú férfi. Fején szalmakalap. Telefonál. Zöld. Indulunk. Ő a túlsó oldalról, én odafelé. Menet közben egy mondatát elkapom: Há' mért nem lehet rendesen szeretni engem? Hangja sértett, számonkérő. De jó volt, mikor még nem az utcán mobilozva beszélték meg az emberek az ilyesmit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése