Kicsit nehezen indul be a blogozgatásom, de igyekszem idővel pótolni. Anno lelkes naplóíró voltam, de akkor könnyebb volt, nem volt publikus és mindenféle marhaságot beleírtam.
Most olvastam egy könyvet. Földes Jolán: A halászó macska uccája. Valamiért bejönnek nekem a 30-as években illetve azok előtt-után-táján játszódó/írt sztorik. Szeretem Márai írásait is, de néha túl kifinomult és okos(kodó), olyankor mást keresek. Többek közt így vettem meg ezt a könyvet is, a fülszöveget megnéztem és kosárba pakoltam. Szeretem azt a szóhasználatot, a viselkedés kódjait, amik erre az időszakra jellemzőek. Hogy azt mondják kérlek alásssan (így, sok sssssss-sel), és nem modorból, hanem mert akkor ez szófordulatként létezett. Érdekes, de az akkori filmekhez kevéssé van türelmem, bár már sokszor elhatároztam, hogy megnézek párat közülük. (Egy részlet ugrik be valamelyik filmből, amelyikben Tolnai Klári egy fiatal és szép titkárnőt játszik, akinek mindenki teszi a szépet (meg az ajánlatokat), de őt és az önérzetét sérti mindez… ezen jót mosolyogtam, de továbbkapcsoltam a filmről.) Szóval film kevésbé, zene és szöveg sokkal inkább érdekel. Sanzonok, kuplék meg ilyenek.
Ebben sem csalódtam. Egy Franciaoszágba emigrált magyar munkáscsaládról szól, s az ő és környezetük életét figyeli jópár éven keresztül. Nem magyaráz szájbarágósan, néhol vicces, néhol szomorú, néhol cinikus, néhol meg bámulatos. Számomra.
Az írónő állítólag külföldön népszerűbb (volt/van?), itthon eléggé feledésbe merült és az Agave Könyvek sorozatban adták ki a művét (csakúgy mint Körmendi Ferenc: Budapesti kaland c. regényét). Máskülönben egész szép kis könyv, a fűzése kicsit béna, amúgy a papírra jó ránézni, betűtípus oké. Mindkettő regénypályázatra íródott, így is reklámozták és végül emiatt vettem meg őket, mivelhogy mint írtam, a kor érdekel.
Most olvastam egy könyvet. Földes Jolán: A halászó macska uccája. Valamiért bejönnek nekem a 30-as években illetve azok előtt-után-táján játszódó/írt sztorik. Szeretem Márai írásait is, de néha túl kifinomult és okos(kodó), olyankor mást keresek. Többek közt így vettem meg ezt a könyvet is, a fülszöveget megnéztem és kosárba pakoltam. Szeretem azt a szóhasználatot, a viselkedés kódjait, amik erre az időszakra jellemzőek. Hogy azt mondják kérlek alásssan (így, sok sssssss-sel), és nem modorból, hanem mert akkor ez szófordulatként létezett. Érdekes, de az akkori filmekhez kevéssé van türelmem, bár már sokszor elhatároztam, hogy megnézek párat közülük. (Egy részlet ugrik be valamelyik filmből, amelyikben Tolnai Klári egy fiatal és szép titkárnőt játszik, akinek mindenki teszi a szépet (meg az ajánlatokat), de őt és az önérzetét sérti mindez… ezen jót mosolyogtam, de továbbkapcsoltam a filmről.) Szóval film kevésbé, zene és szöveg sokkal inkább érdekel. Sanzonok, kuplék meg ilyenek.
Ebben sem csalódtam. Egy Franciaoszágba emigrált magyar munkáscsaládról szól, s az ő és környezetük életét figyeli jópár éven keresztül. Nem magyaráz szájbarágósan, néhol vicces, néhol szomorú, néhol cinikus, néhol meg bámulatos. Számomra.
Az írónő állítólag külföldön népszerűbb (volt/van?), itthon eléggé feledésbe merült és az Agave Könyvek sorozatban adták ki a művét (csakúgy mint Körmendi Ferenc: Budapesti kaland c. regényét). Máskülönben egész szép kis könyv, a fűzése kicsit béna, amúgy a papírra jó ránézni, betűtípus oké. Mindkettő regénypályázatra íródott, így is reklámozták és végül emiatt vettem meg őket, mivelhogy mint írtam, a kor érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése